Hazugságok felsőfokon

Prológus

Ahogy így elnézem magam, egészen  csinosan festek. Jól áll ez a ruha nekem, azt hiszem ez lesz a megfelelő választás. Hullámos szőkés-barna hajam most egy béna  kontyba van összefogva a fejem tetején, kicsit igazgatom azt is, hátha eszembe jut valami jó frizura ötlet a nagy naphoz. Sajnos nem igazán engedhetem meg magamnak a fényűzést, és a pénzköltést. De ezt a ruhát muszáj kibérelnem, már ha ebben az üzletben van erre lehetőség. Sajnos vásárlásról szó sem lehet, valószínűleg a ruha ára felér az esküvőnkéhez. 

- Na, fordulj már meg, hadd nézzelek! - Ujjongott barátnőm, és egyetlen koszorúslányom. Megfordultam, és a bolti eladó, ámult, és bámult persze neki ez a munkaköre, eladni a legdrágább darabot, és a csúnya nőket is szép szavakkal illetni azokban a percekben míg az eladás folyik, így különlegesnek érzik magukat, és nagyobb kényszert éreznek arra hogy megvegyék a ruhát. Ahogy néztem, fintorogva inkább barátnőm arcát kezdtem el pásztázni. - Egyszerűen gyönyörű vagy! 

- Köszönöm. - Díjaztam kedvességét egy mosollyal. Visszafordultam a tükörhöz és feltettem a kérdést, de előre féltem a választól. - Ezt a ruhát lehet bérelni, ugye?

- Bérelni? Egy ilyen csodálatosan szép hölgynek nem bérelnie kell, hanem megvenni! Lefogadom kedvesem, magán ez a ruha hatvan évesen is jól fog mutatni! - Gondoltam hogy ezt fogja mondani, de ebből még mindig nem derült ki hogy ki tudom e bérelni, vagy sem. A hónaljamnál lévő cetlit kihúztam, hogy szemügyre vehessem a ruha árát. Először azt hittem rosszul látok, de nem. Ekkora pénzösszeget ami rá van írva, még sosem láttam élőben, valószínűleg nem is fogok. Egy pillanatra forogni kezdett velem a helyiség. Le kell ülnöm. Odasétáltam a székhez, majd barátnőmet és az eladót egy lenge intéssel arra kértem hogy egy pillanatra hagyjanak magamra. Szerencsémre Lexa ügyes az ilyenekben és vette az adást. Megkérte a boltvezetőt hogy mutasson neki szép koszorúslány ruhákat. Ismét a tükörbe pillantottam. Szürke szemeim megteltek könnyekkel, de nem engedtem kifolyni egy cseppet sem. Sokszor olyan tehetetlennek érzem magam ebben a világban. Kibújtattam karcsú testemet a ruhából, majd visszaöltöztem a saját, hétköznapi, szürke ruháimba. A csodás ruhát fájó szívvel akasztottam fel a tükör melletti vállfára, és elhagytam a kicsiny helyiséget. 

- Nos? Csomagolhatom? - Kérdezte tenyérbemászó mosollyal az eladó a ruhára célozva.

- Nem. Sajnos nem. De nagyon köszönöm a lehetőséget. - Próbáltam mosolyogni, de nagyon fancsali arcot vághattam, barátnőm biztatóan elmosolyodott, majd belém karolva távoztunk az üzletből. 

- Ne búsulj Raven! Találunk egy szebbet! - Szorította meg kezemet Lexa.

- Szebbet nem, csak olcsóbbat. - Néztem rá szomorúan. Hazafelé vettük az irányt a forgalmas városban. Itt, Bostonban nem sűrűn lehetett madárcsicsergést hallani, csak a parkokban hála az égnek. Elsuhant mellettünk egy szirénázó mentőautó, mire a hang miatt kissé megugrottam. Lexa halkan felnevetett, amitől én is megengedtem magamnak egy halvány mosolyt.

- Még így is Te leszel a világ leggyönyörűbb menyasszonya! - Tudom hogy csak jókedvre akar engem deríteni, amit igazából díjazok. De rettenetesen el vagyok keseredve, hogy ezért gyűjtöttem annyi pénzt, ezért? Hogy ne tudjak egy olyan ruhát megvenni életem nagy napjára ami igazán tetszik? Zsíroskenyéren éltem jó pár héten keresztül. Na de miért?!

- Szerintem én inkább elmegyek egy könyvesboltba, és belefojtom magam a tömény romantikába, szexbe és luxusba, melyekből nekem csak a luxus és a szex hiányozna. -Motyogtam majd megöleltem Lexát.

- Baby ne legyél ilyen. Holnapra szedd össze magad, és elmegyünk keresünk ruhát. Érzem hogy meglesz az igazi! - Mosolygott drága barátnőm. - Remélem jó könyvet választasz! Szeretlek!

- Én is szeretlek! - Mondtuk aztán elindultam az ellenkező irányba. 

   Éppen a szürke ötven árnyalatát forgattam a kezeim közt, már vagy háromszor elolvastam a tartalmát, de még mindig vacilálok hogy ennyi pénzt kiadjak e érte? Mi van ha nem tetszik?Annyian dicsérték már nekem ezt a könyvet. Sóhajtottam. Ennél rosszabb napom már úgysem lehet. Nincs menyasszonyi ruhám, mindig kevés a pénzem, mindig csak... éppen nem elegendő... 

- Szeretnéd ha azt művelné valaki a testeddel mint Christian Grey Anával baby?! - Egy félelmetesen ismerős hang szólalt meg mögülem, mire megfordultam. Nem tudom ki ez a férfi, de nem ismerem, a hangját viszont ezer közül is megismertem volna. Nem tetszett a megjegyzése, de ezek szerint Ő már olvasta.  De sebaj, legjobb védekezés a támadás.

- Ki? Például Te? Nem túl sokat nézek ki a magadfajta ficsúrokból! - Tekintete elsötétült, életemben nem láttam ilyen helyes férfit mint Ő, de a modora felülmúlhatatlan, kár hogy eddig nem találkozott velem, irigyelné én milyen tudok lenni. 

- Majd másképp látod ha a farkam körül fogsz tekeregni a vágytól és a mámor édes ízétől! - Egy féloldalas mosoly kíséretében ez volt a válasza. Én viszont tettekkel válaszoltam, mert úgy véltem itt elvesztették erejüket a szavak. Hatalmasat lendítettem a kezemen és megütöttem. Bizonyára nem fájt neki, még csak oda sem kapta a kezét. Ezt azért zokon vettem, na de majd legközelebb. Addig is gyúrok majd. A könyvet visszatettem a helyére és elindultam a sorok között a kijárat felé. Az ismeretlen a kezem után kapott, mire hátrahőköltem. 

- Eressz el! - Morogtam. 

- Velem jössz! 

- Mondom eressz el, vagy megbánod! - Fenyegettem meg. Kicibált a boltból, mire az eladó ránk csittegett. Egy fekete Audi mellett állt meg, csipogás jelezte hogy az autó nyitva van. Kinyitotta a hátsó ajtót és be akart tuszkolni rajta mikor ordítottam egyet. Nem azt hogy segítség, nem azt hogy bántani akar. Csak szimplán ordítottam. Mintha kiengedném a fáradt gőzt. Tudtam hogy ettől ideges lesz. Be akarta fogni a számat, mire nemes egyszerűséggel megharaptam, minden erőmet belevittem, gondolom fájhatott neki, elengedett így bele tudtam könnyedén rúgni, majd sietősen távoztam.

- Keress bizonyítékot a drága vőlegényednél! - Megálltam.

- Miről beszélsz? - Kiabáltam vissza.

- A pasidnak családja van! Bizonyosodj meg magad! Ne légy már az az árva kis szende szűz akinek a bőrébe akar bújtatni! - Kacsintott, majd beszállt az autójába. Félnótás ez a fazon az egyszer szent.

Szerencsémre pár méter megtétele után pont egy busz állt meg, gyorsan felugrottam rá. Méghogy családja van. 

Sziasztok kedves olvasóim!

Íme, ez lenne a következő irományom! Ez már az a kategória nálam amelyet mindenképp ki szeretnék már adatni, no, nem mintha a Kimondatlant nem szeretném, de annál neki kell állnom az elejétől a háromnegyedéig csiszolgatni, javítani stb.. Lényeg a lényeg természetesen szoktam azt is olvasgatni, elszörnyülködök hogy tudtam ezt vagy azt ilyen ritka szarul megfogalmazni, vagy éppen egy alapvető helyesírási hibát elbaszni, bocsánat, elrontani stb stb stb...

Nem hagytam abba a Kimondatlant, sem az Enyém vagyot, sem az Elbukvát. Utóbbi kettő határozatlan idejű szabadságon vannak most sajnos.