Hazugságok felsőfokon

1. Fejezet

- Wyatt! Magyarázatot követelek a tárcádban levő három fényképre! - Kiabáltam a vőlegényemmel. Felkeltette az érdeklődésem az amit az a férfi mondott a boltnál. Először azt hittem csak fel akar húzni, aztán a kíváncsiságom felülkerekedett. Amíg zuhanyzott én beletúrtam a kabátzsebébe a tárcája után kutatva. Kinyitottam, majd egy fiatal lány képével találtam szembe magam, és két kisgyerekével. Az egyik fiú talán négy éves lehetett, a másik pedig még kisbaba. - Lehet csak valami rokon - gondoltam először, aztán megfordítottam a fotót amelyiken a nő szerepelt. "Egyetlen és igaz szerelmemnek  2018.02.11". Ekkor elöntött az ideg. Ez egy két hónappal ezelőtti dátum. Megcsal engem? Temérdek kérdés fogalmazódott meg bennem, de nem találtam rájuk választ. 

- Tessék? Mire? - Hajolt ki Wyatt a zuhanykabinból.

- Ezekre! Kik Ők? - Kérdeztem, miközben az arca elé dugtam a képeket. Wyatt arca nem tükrözött az ég világon semmit. Rám emelte tekintetét, és annyit mondott majd kint megbeszéljük, most pedig hagyjam letusolni. Kiviharzottam a fürdőszobából, és a konyhába mentem. Készítettem magamnak egy nyugtató teát, és vártam. Vártam már vagy tíz perce, aztán tizenöt, majd húsz. Mikor már több mint negyven perce csak a víz folyását hallottam, idegesen bedörömböltem az ajtón.

- Megyek már! - Hallatszott ki. 

   Wyatt kijött. Csak a derekán lógott egy fehér törölköző. Tudja nagyon jól hogy ezzel levesz a lábamról, de most csak azért sem gyengülhetek el. 

- Nos?! - Kérdeztem, mikor meguntam hogy tesz-vesz a konyhaszekrényekben félmeztelenül. 

- Ők egy jó barátom családja. Az én feladatom hogy átadjam nekik ezeket a képeket. - Mondta nemes egyszerűséggel. Ó hát persze. Nekem pedig van platina szőke lófarkam, egy helyes kis nyuszifülem, rudolf orrom, és a tetejében még az is a homlokomra van írva hogy bassz át!

- Nem tűröm el a hazugságot! - Felálltam az asztaltól, és rámordultam. 

- Nem hazudok szerelmem! Miért csalnám meg a világ legszebb hölgyét? Miért akarnék bárkit is jobban nálad? Nekem Te vagy maga a tökéletesség! - Odalépett hozzám és vizes testével átkarolt. Nem hittem neki. Tudom hogy valamit titkol előlem. És hogy pont a házasságunk előtt teszi ezt velem, felfoghatatlan számomra. A sírás kerülget, de képtelen vagyok a sírásra. Utoljára akkor sírtam amikor először vitte el a nagymamámat a mentő. Annak pedig már kemény tizenkettő éve. Pontosan tíz éves voltam akkor. Azóta egy könnycseppet sem hullajtottam. 

- Rendben Wyatt. Hiszek neked. De ha nem haragszol, én most be szeretném rekeszteni a beszélgetést. Fáradt és álmos vagyok. Jó éjt. Majd gyere. - Gyors csókot leheltem hazug ajkaira, majd sietősen a hálószobába igyekeztem. Nem említettem neki a férfit a könyvesboltból. Az a legnagyobb baj, hogy egy tök idegen ember igazat mondott, míg a vőlegényem simán a szemembe hazudott. Ezek szerint Ő ismeri Wyattet. De vajon ez fordítva is így van? Felvettem a puha pizsamanadrágom, és egy toppot. Ez az én alvós ruhám. Az éjjeliszekrényem fiókjából elővettem két altató pirulát, majd hideg vízzel lenyeltem őket. Legalább reggelig semmi, és senki nem fog felébreszteni. Addig is nem kell agyalnom ezen az egészen. 

∆∆∆∆∆∆∆∆

- Ébresztő Csipkerózsika! - Hallottam újra az ismerős hangot, majd hideg vizet kezdtem el érezni a testemen. Valaki leborított vízzel!  Nehezemre esett kinyitni a szemeim, a szám le volt ragasztva, a kezeim egy székhez kötözve. Vagy inkább üléshez. Az az alak a könyvesboltból! Értetlenül néztem rá, de egy percre sem engedtem hogy félelmet lásson szemeimben. 

- Tudom, most azt kérdezed magadtól hol vagy, ki vagyok, mit akarok Tőled, miért pont Te és a többi... Első és legfontosabb. Megbizonyosodtál arról a dologról? - Tudtam mire gondol, kíváncsi volt megnéztem e Wyatt  tárcáját. Most valljam be neki hogy hallgattam egy vadidegen tanácsára, minthogy bíztam volna  a vőlegényemben és még csak feltételezni se feltételezek  róla efféle badarságokat? Már csak az a bökkenő, hogy ez nem holmi badarság... Hazudni fogok.Hazudnom kell. Hevesen megráztam a fejem.