Ikea

2030

Ez a reggel is ugyan olyan volt mint a többi.  Fáradt sugarak kúsztak be a nyitott ablakomon. Kikászálódtam az ágyamból, felkaptam kedvenc kinyúlt "Love Reading" pólómat, majd lecsörtettem a konyhába.

Anya éppen egy cumisüveget megelített elő. Felkaptam egy falat gofrit a számomra készített tányérból és átöleltem.

-Hogy aludtál kicsim?

-Viszonylag jól. Készíted a reggelit Theonak?

-Úgy bizony! Ma egy kicsit korábban kelt az én szemem fénye, ugye Theo baba?-anya aranyos mosolyára a válasz tündéri gügyögés volt.

-Mami rosszat álmodtam! És Pepper nyálas lett...-mászott be Batmanes pizsamájában nagyobbik öcsém Nathaniel

-Éhes vagy Nat?-kapom fel az ölembe. Szőke göndör fürtjei a szélrózsa minden irányába néztek.

-Igen Gracie! De előtte játszunk lovacskásat!

-Nem lovacskázunk Nat! Grace éppen indulna... hova is?-néz rám segélykérően anya

-Ö... Házit csináálni!

-Igen, Gracenek rengeteg házia van Nat! Gyere regelizz!-egy gonosz pillantással jutalmazta Nat anyát.

Már éppen fordultam volna ki a konyhaajtón, hogy felkészüljek az egész nap tartó sorozatozásra, amikor a tévében a butuska gyermekműsorból, hirtelen híradó lett.

-Megszakítjuk kedves nézőink figyelmét! A súlyos környezetkárosító hatások miatt felhívjuk minden állampolgár figyelmét arra, hogy néhány évem belül teljesen lakhatatlan lesz a Föld felszíne! Ne essenek pánikba! Dr. Woods világhírű tudós beszámol a fejleményekről:

-Nos, úgy néz ki, hogy pár éven belül a Föld oxigénszintje 21-ről 16%-ra csökken. Ami a szennyező anyagokat illeti, az megnövekszik öt százalékkal! Már dolgozunk a megoldáson, de egyenlőre azt látjuk biztos pontnak, ha mindenki elkezd a föld alá, államilag létrehozott létesítményekbe költözni! A Föld légköre teljesen át fog alakulni, valószínüleg narancssárgás árnyalatot fog ölteni. Az Ikea heves savasesőkkel járhat, vagy óriási tornádókkal. A bunkerek földrengésbiztosak, bár előzetes mérések szerint nem várható földrengés az elkövetkezendő húsz évben! Kérem az összes lakos higgadtan kezdjen el leköltözni a bunkerekbe! Mi tudósok igyekszünk megoldani az ügyet, ám jelenleg elkerülhetetlen a katasztrófa....

És ennyi volt. A tévé elsötétült, a házon néma csend uralkodott.

-Any...

-Kezdj el csomagolni Grace drágám!

-De anya!

-Kislányom nyomás fel a szobádba!

Onnantól kezdve minden nap a hamarosan közeledő világvége volt terítéken. Nat és Theo minden este sírtak amikor ez szóba került. Apa szépen elmagyarázta nekik hogy nem lesz semmi baj, mi örökre együtt fogunk maradni.

Ám engem annál kevésbbé győzött meg. Minden egyes elmúlt nappal éreztem ezt. A levelek kezdtek elsárgulni, nehezebben vettük a levegőt, rendszeresek voltak a katasztrófák szerte a nagyvilágban.

Még azon a héten emlékszem az iskolában kérdezte Golyóagy a biológia tanárunk hogy mit gondolunk erről az egészről, és hogy leköltöztünk-e már a bunkerokba. Az én válaszom az volt hogy a házunk félig üres, és minden cuccunk az ajtó mellett van. Kinevettek. Hiába bizonygattam hogy apa az itteni tudóscsapatban dolgozik. Csak nevettek. Hirtelen történt minden. Elsötétült az ég... Akik kinevettek órákon belül halottak voltak. Akik időben leköltöztek a bunkerokba, azok túlélték... Az volt az utolsó nap hogy iskolába kellett menni...