Ikea

3 évvel később

-Mikor fogod már ténylegesen megmondani anyának?-szegezte nekem a kérdést Nat.

-Figyelj, nem örülne neki! Szerintem jobb lenne ha egyáltalán nem mondanánk el neki!

-De Grace, nem biztos... szóval...

-Anya meg fog gyógyulni Nathaniel. - megremegett a hangom. - Biztos vagyok benne hogy az orvosok meggyógyítják! Világos? Olyan opció nincs is hogy anya...

Nat szorosan átölelt és sírni kezdett. Erősnek kell mutatnom magam a testvéreim előtt. Példakép vagyok a szemükben, akire bármikor számíthatnak.

Apa eltűnése után minden megváltozott körülöttünk. Egy szép tavaszi, vagyis a naptár szerint tavasz volt, bár a bunkerekben lakó családoknak ez ugyan olyan volt mint az előtte levő évszakok. Szürkék és egyformák. Csak a műanyag húsvéti tojásokból, és a gyerekek által rajzolt virágokról mondaná meg az ember hogy valami változott.

4 hónapot töltöttünk a föld alatt. Az emberiség negyvenhét százaléka pusztult el az Ikea kialakulásakor. Barátok, ellenségek, fontos emberek és családtagok. 

Apát az egyik reggel behívták a Városi Kongresszusba, ami a bunkerrendszer közepén található meg. Akkor láttuk utoljára...

Azt mondta Morisson polgármester hogy apát kiküldték egy kutatócsapattal a felszínre. De elvesztették a kapcsolatot a központtal. Ebből egy szót sem hittem el, és már majdnem három éve azon vagyok, hogy kiderítsem mi áll a háttérben. Csatlakoztam a Városi Rendszerellátó Gazdaságba, ahol számítógépes irányító pozícióba helyezkedtem el, így minden hírről én értesülök először.

Azt is nekem kellett elmondanom anyának hogy apa nem jön vissza többet. Ettől teljesen megzuhantunk. Nathaniel nem szólalt meg fél évig, Theodor pedig nem volt hajlandó szemkontaktust tartani. Én meg csak próbáltam erős maradni...

Éppen hogy sikerült valamennyire a felszínen maradnunk az apa eltűnésének fájdalma miatt, jött a következő sokk. Az öcséim többé-kevésbbé újra retben voltak két év eltelte után, Nat helyes 13 éves fiúcskává serdült, Theo meg akkor kezdte az ovodát.

Egyik reggel hívtak telefonon, hogy menjek a kórházba mert anyám rosszúl lett a kertészetben, és már bent van a kórtermében.

Az orvos szavai újabb csapást mértek ránk... Valami furcsa betegsége van, ami a légzőrendszerét támadja. Valószínű beerült a kertészetbe egy olyan virágnak a magja, ami az Ikea hatására mutálódott, és ezzel érintkezett anya. Emlékszem akkoriban talán az összes kertészetet újra kellett építeni, és a kutatók által kikísérletezett növényeket termesztik azóta is.

Anyát négy hét megfigyelés után hazaengedték és olyat mondtak neki az orvosok amiről nem beszélhetek sem én, sem ő.

Ez egy végzetes betegség, amire egyenlőre nem tudnak gyógyszert kifejleszteni, mert ugyebár városunk kutatói "meghaltak". Megbeszéltük anyával hogy ez a kettőnk titka marad, és a fiúknak egy szót sem szólunk.

Megjátssza hogy erős, de amikor nincsenek otthon a testvéreim, oxigénpalackkal jár-kel a kicsi, szürke, mesteréges fénnyel árasztott házunkban. Ő sem beszél arról hogy nem lesz. Nem adja fel, a mai napig hiszi hogy találnak gyógymódot.

  Balszerencsétlenségünkre Nathaniel elég okos kisgyerek, így nem is olyan régen valahogy sikerült kitalálnia hogy anyát nem lehet meggyógyítani.

A tudósok új nemzedékét évek óta képzik, és egyre több gyógyszer tűnik fel a láthatáron. Anya éppen egy ilyet próbált ki, amikor a testvéreimmel egyedül voltunk otthon.