A nevem Amanda Parkinson. 16 éves vagyok, 2. születésnapom óta vak. Minden nap eszembejutnak a fények, a nap, tudom hogy néznek ki az emberek. Minden nap álmodom, és ott érzem csak, milyen teljes életet élni. Látom az emberek mosolyát, látom ahogy írnak. Csodálatos érzés. De reggel minden kezdődik előröl. Körül vesz a sötétség, és csak a társaimra vagyok hagyatkozva. Ez egy bizalom játék. És ha veszítesz, akkor az eltart egy kis időbe mire feldolgozod. Mind fizikálisan, mind szellemileg.
YOU ARE READING
Szemfényvesztés
Fantasy-Nem, nem és nem! Felejtsd el!-Csaptam be magam mögött az ajtót idegesen. A földre rogytam, és utat adtam a hónapok óta visszatartott könnyeimnek. -Kicsim kérlek nyugodj meg!-Nyitott be anyám rendszerint kopogás nélkül. -Nem a te bőrödet égeti a so...
