Unbreakable (+18☡🔞)

5. -Charley

Charley

Ismered azt az érzést, mikor még alszol de már ébren vagy és mindent érzel, hallasz, felfogsz és mégsem tudsz felkelni?
Pontosan ez történt velem mikor a testem különböző pontjai kezdtek égni a fájdalomtól miközben valaki meleg lehellete csiklandozta a nyakamat és valahonnan ismerős dallamok kúsztak a fülembe.
Zongora, jöttem rá.
Zavaróan nosztalgikus volt, persze népszerű darab, Mozart műremek, ugyanakkor a zenész apró hibákat vét miket hozzá nem értő fül ki se hall de egy profi tudja, hogy ottvannak.
Gyermekded próbálkozás, egy ilyen erőltetett, vontatott játék után anyám biztosan eltörné rajtam a hegedűje vonóját.
Jut is eszembe, mintha én is játszottam volna ugyanezt egy hamgversenyen még nagyon régen.
Emlékszem is.
Lemoshatatlan szégyen volt mikor egy kritikus ponton elrontottam es ugrottam egy sort a kottában, majd hirtelen lámpalázam lett és a darab közepén lefagytam.
Halálra váltan hajoltam meg, gyér tapsot kaptam, a közönség még várta a folytatást. Vagy hogy előről kezdjem, de nem voltam képes rá. Levonszoltam magam a színpadról. Szinte leestem a lépcsőről. Mindenki mást ünnepelt a családja legyen bármilyen tehetségtelen is, engem azonban senki sem várt. A rokonok tengerén át láttam ahogy a szigorú családom fölényesen méregetett mindenkit és apám egy szőke kislánynak ajándékozta a rózsáimat.
Lehajtott fejjel siettem eléjük. A bátyám méltatott csak azzal, hogy hozzámszóljon.
- Ezért a szánalmas kis próbálkozásért utaztam ennyit? Tőled jobbat vártam.. Ez nem volt több időpazarlásnál, Charles...
Éljen a testvéri szeretet és támogatás ugyebár. Drága bátyám vigasztalásban verhetetlen.

Mikor a dallam a kritikus ponthoz ért hirtelen ugrott egyet majd elnémult. Pont mint nálam. Ez.. Nagyon gyanús... Mikor feleszmélek, hogy talán nem is véletlenül, a szemeim egyből kipattantak és azzal a lendülettek fel is ültem.
Az nem lehet..
És mégis.
Az a sötéthajú elmebeteg felkézen támaszkodva mosolyog rám négédesen, a tvben pedig felvételen megy tökéletlenségem bizonyítéka. Ha lehet, akkor mégjobban megutáltam a zongorát..
Oh, hogy hágna meg egy kecske te feketehalál!
Gyilkos tekintetem az övébe fúrom, de ő csak mosolyog rám szabad kezével a távirányítón dobolva. Hirtelen ötlettől vezérelve felé kapok, de ő gyorsabb volt nálam és megragadva karomat magára rántott.
Fájdalmasan felnyögve próbáltam magam kényelmesebb helyzetbe tornászni, de tudod rohadtul nem segít ha kifacsarodva fekszel egy férfi szorításában sebes és megrándult tagokkal, pláne ha új felfedezésként konstatálod, hogy az a férfi bizony full csupasz és félistent megszégyenítő teste van.
Ha lehet még Aidenen is túltesz..
Ne merészelj ilyenekre gondolni Charley, ez egy velejéig romlott erőszaktevő, emberrabló, bűnöző, lelketlen vadállat, aki igazán megtehetne egy szivességet és eltakarhatná azt a töketes testét mielőtt erekcióm lesz. Ez igy reggel eleve elég várható lenne, ne ítélj el.
-Jó reggelt csipkerózsika.
Lehelte a fülembe frissen ébredt mély, szexi hangján amitől kirázott a hideg.
- Gondoltam nosztalgiázhatnánk együtt egy kicsit.
-Pusztulj el...
Szinte köptem a szavakat, de mintha meg se hallaná simogatni kezdte a csípőmet. Ennek hatására az a felismerés ért hogy rajtam sincs ruha. A tegnapi kis.. khm.. közjáték után ez azért eléggé rémisztő helyzet. Ijedtemben megfeszültek az izmaim mire szemében esküszöm, hogy egy percig mohóságot láttam megcsillani.
Felém nyúlt mire remegni kezdtem, de ő csak homlokon puszilt és leemelt magáról.
-Bocsáss meg egy pillanatra.
Rám mosolygott majd felkelt, hogy magára kapjon pár ruhadarabot. A takaró alá bújtam védelemért mintha segíthetne rajtam. Céklavörös fejjel lestem oda néha-néha hogy kicsit azért perverzen megbámuljam tökéletes testét.
Ennyi azért jár nekem.
Talán kissé óvatlan voltam, ugyanis rajtakapott és egy kacér mosolyjal nyugtázta figyelmem. Ez az ember.. kikészít.
Hogy lehet valaki aki ilyem rossz egyszerre ilyen szexi?
Egy hátizsákot dobott le elém, de nem mertem egyből hozzányúlni mert most na, ki tudja mi van benne. Egy ilyen hangulatingadozásos őrültől a levágott fejtől kezdve a szatyornyi milkacsokiig bármi kitelhet.
-Ne szerencsétlenkedj... Most kellenek a ruháid vagy egész nap magadat fogod kelletni nekem? Bár most hogy így belegondolok lehet nem is akarom odaadni.
Ördögi vigyor ült ki tökéletes arcára ahogy a keze lassan megindultna táska felé. Sarokbaszorított.. Kipattantam az ágyból és elvettem a hátizsákot mielőtt tényleg ígymaradok.
Leülten a sarokra és az ölembe véve csomagoltam ki. Meghökkentem mikor a saját ruháimat találtam meg benne. Elkerekedett a szemem és köpni nyelni nem tudtam. Rettegéssel emeltem rá tekintetem de ő halálnyugodtan mosolygott rám. Látszólag semmit nem akar megmagyarázni nekem. Oké értem.
Mikor öltözködni akartam kezdeni hirtelen erősen ráfonta a kezeit a csuklómra és szó nélkül magávalrántott át egy ajtón, egyenesen be egy fürdőszobába.
A legmodernebb stílus, bézs, mintás, elegáns csempe. Hatalmas, medencének inkább hívható kád állt a szoba közepén. Lassan odavezetett, majd szó szerint belelökött a vízbe.
Olyan... kedves...
Mint egy kaktusz.

Nos gyerekek gyors összedobtam nektek egy új részt ha már ennyit késtem. A baj csak az hogy elszökött a motivációm. Néha nyugodtan írkáljatok hogy hééé hol a rész. Remélem azért nem szörnyű...🤗