Unbreakable (+18☡🔞)

2. -Tony

❗Tony❗

Egyenesen a vesztébe rohant ez a srác, itt ül a házunk előtt már legalább egy órája. A Mi házunk előtt. Nem is sejti, hogy hónapok óta éhes farkasokként figyeljük őt, mint kiszemelt prédát. Azt se veszi észre hogy a pince ablakain át három vérben úszo huszas éveiben járó férfi lesi minden mozzanatát.
Kis naívan a biztonság csalfa gondolatába ringatja magát.
Házhoz jött, szinte már felkínálta magát, innentől már igazán az ő hibája lesz minden ami történni fog.
Előre várom milyen lesz Vele.
A tökéletes játékkal kinek hajlékony és izmos teste van. 175cm, szálkás test, kecses izmok. Egyikünk erejével sem ér fel és hozzánk képest még alacsony is, bár igaz ami igaz, eddig ő a leg életrevalóbb az összes közül.
Szórakozni akarok vele. Azt akarom hogy ne más miatt sírjon, ha sír akkor az legyen miattam!

És itt untam meg a várakozást, lehúztam a véres kesztyűimet majd beledobtam őket a sterilizálandó szemét mellé. Lassan hátrafordultam, rámosolyogtam Dennisere és Marshalra.

-Azt hiszem megtalált minket egy kóbórcica. Micsoda udvariatlanság lenne a részünkről, ha nem fogadnánk be.-Úgy mosolyogtam, mint a gyerekek karácsonykor ha megkapják amire vágytak.

-Mielőtt kimész érte azért szedd rendbe magad!-szólt rám Dennise miközben középső ujjával feljebb tolta a szemüvegét.

Miután eltávolítottam magamról a vörösfolyadékkal szennyezett ruhákat es alaposan megmosakodtam, már elég tisztának éreztem magam a nagy találkozáshoz. Charleyhoz.
Napról napra jobban vágytam rá, és most eljött a pillanat mikor a karjaimba zárhatom és elrejthetem a külvilág elől. Hogy az enyém legyen. Igazából gyakorlatilag a miénk. A többiek is ugyanezt érzik. De én mégis csak magamnak akarom. Azt hiszem szeretem. Vagy talán csak azt szeretem amilyen lehet.
Visszasiettem a pincébe majd körbenéztem.
Holtest az asztalon, vér folyik a falakról..
Nem túl szép látvány. A fiatal fiú teste lehetetlen torz pózba feszül, a bőrén alig van ép felület. Egykor gyengéd tekintetű szemei őrülten fennakadtak. Nem rég halt meg. Törött játék.

-Amíg összeszedem az új babánkat mi lenne ha ti egy kicsit rendbeszednétek a helyet?
Ide azért mégsem hozhatjuk.. És valaki intézzel el a szemetet. Lassan rohandi kezd és azt ugye nem akarjuk.

Meg se vártam a válaszuk már rohantam is fel a lépcsőn. Mindannyiunknak megvan a maga fétise és ezt tiszteletben is tartjuk, de vissza kell szorítanunkna kicsit a holtestek mennyiségéből. A leghosszab idő eddig három hét volt, de a végére szegény srác már élve se volt több egy hullánál.
Igazából, én azt szeretném ha Charley lenne az első törhetetlen, és hogy ez így legyen vigyázni fogok rá.
Mielőtt kiléptem az ajtón vagy hatszor lellenőriztem a külsőm. Felvettem a legbarátságosabb mosolyom és elindultam felé.
Apró kis kupaccá gömbölyödött. Az arcán mély fájdalom ült amit még hosszú lila tincsein át is láttam. Gyönyörű.
Leguggoltam elé és megvártam míg rámemeli könnyes szemeit.

-Jól vagy? Ne vigyelek haza?-Lágy, barátságos hangot használtam hogy megnyugtassam de látszólag meg se hallott csak motyogott valamit. Majd mikor végre tényleg a szemembe nézett láttam a meglepődést. Talán megismert? Futni akar? Ijedtemben gyorsan elkábítottam maj a karjaimba vettem és megindultam vele a szobám felé. Én akarok rá vigyázni.

A szobámba érve letettem az ágyamra, átöltöztettem és megmosolyogtam hogy a szája széle és a pólója is csokifagyis lett. Óvatosan letöröltem róla majd egy apró puszir nyomtam a folt helyére.
Nem tudom ez honnan jött. Csak hozzá akartam érni.
Betakargattam és mellé feküdtem.
Furcsa volt nem egyedül lenni a hatalmas ágyban. Kellemes volt.
Addig néztem ahogy egyenletesen szuszog, míg nem elaludtam én is szoros ölelésbe vonva őt.