azt kívántam bárcsak magaddal vinnél.
oda, ahol a pompázatos kastélyok a levegőben találták meg helyüket a csillagok mellett.
talán túl naivan álltam az egészhez.
rosszak voltunk mégis szabadok. ez tette az egészett puszítóvá.
emlékszem az első alkalomra, amikor találkoztunk.
ott, hol minden kezdőtött és vége is lett.
feleslegesen hibáztatnám bármelyik személyt a közelben, de hiába hisz' már rájöttem, hogy csak mi rontottuk el.
a sajnálom csak egy másik hazugság volt.
főleg, mikor anyut hívtam az előrelátható késésem a 'fakultáció' miatt.
azok voltak a legszebb emlékek.
a tulipános kertünk.
még most is emlékszem a virágok észeszejtő illatára.
vagy melódiaként csengő éneklésed.
habár te mindigis jobban preferáltad a liliomokat ott volt a törzshelyünk.
a színesen pompázó tulipánok között.
