Beautiful monster

Elmélet és gyakorlat

(Tekintsétek ezt egyfajta bevezetőnek. 😊 Tudom folytatni kellene a többit is, de jött egy gondolat és muszáj volt ebbe itt belefognom. Remélhetőleg lesz majd akit érdekelni fog/fognak.)

Hosszú évek óta először érzem úgy, hogy most majd rendbe jöhet minden.
A falka úgymond kitagadott mikor apám meghalt. S miért, csak mert tomboltam s megöltem aki elvette életét. Azt mondták, hogy szörny, egy korcs vagyok, hogy nincs semmi keresnivalóm a falkában, sem annak a környékén. Most meg csak azért nem kergetnek el, mert megmentettem néhány kölyköt a biztos pusztulástól. Álszent dög mindegyik, mégsem mondtam nemet mikor azt mondták visszafogadnak.
Így lettem én a falka amolyan őrzője. Névlegesen csak, hisz nem engednek semmit. Tudom, hogy félnek és azért van minden. Nem érdekel. Az a fontos csak, hogy van egy biztos helyem.
Ma jött el a napja, újra, az éves vadászatok egyikének. Akinek kellett ment is. Csatlakoztam én is, de csak unalomból. Nem volt már kedvem elviselni a sok sutyorgást és ujjal mutogatást.
Ravi, a falka leendő vezére, ment elől, utána a többiek. Volt valami tervük ami be is jött, így aztán szépen gyűlt a zsákmány. Rendben volt minden egészen addig míg idegenek nem tévedtek a területünkre. Egész addig meghúztam magam. Tudtam vannak sokkal erősebbek nálam a vadászok közt, én mégis közbeléptem. Tudtam, hogy igazából vagyok olyan erős mint ők együtt, csak ez az erő nem jön mindig elő. De most megvolt rá az esély. Sőt! Erőm felszínre is tört mikor úgy tűnt vezérünk életét akarják venni. Iszonyatosan dühös lettem, s persze azért is mert nem akarták hagyni, hogy segítsek. Csak ennyi kellett. Az egyik pillanatban még olyan voltam mint a többiek, a másikban meg már felbőszülten ugrottam neki támadóinknak. Csak hármat végeztem ki, de ennyi elég is volt, mert a többit már könnyűszerrel elintézték társaim.
Vagyis úgy hittük. Egy dög vezérünkre támadt maradék erejével. Én meg rá. Elvettem az esélyét, de ő is az enyém. Kölcsönösen egymásba martunk, s míg ő kimúlt addig én nyüszítve elvágódtam. Tudtam, hogy valami nem stimmel, hogy az a dög sem volt átlagos, ahogyan én sem. Egy pillanat kellett csak és én csak tehetetlenül fetrengtem, morogtam. Éreztem szétáradni valami furcsát testemben, de nem tudtam rájönni, hogy mi az. Mikor aztán elragadott a sötétség úgy hittem végre találkozhatok szüleimmel és végre véget ér szenvedésem az életben.
De tévedtem, ismét csak tévedtem. Nem pusztultam el ahogy vártam. Helyette az egyik gyógyítót boldogítottam szenvedő valómmal. Tudtam rendbe jövök, csak azt nem miért rekedtem meg egyfajta félkész állapotban. Emberi külső, állati fülek s farok mely most csak útban volt. Összetörtem a tükröt mikor megláttam magam. A gyógyító se tudta miért maradtam úgy ahogy.
De tudjátok mi volt a legmeglepőbb? Sose találnátok ki ezért elmondom. De csakis ezért.
A vezér, a fővezér, a falka jelenlegi vezetője tett egy ajánlatot nekem. Na mert egy alkalommal azért megjelent ő is. Azt mondta, azóta is sokkos állapotban vagyok, hogy a falka teljes jogú tagja lehetek újra, hogy megkapok mindent amire vágyok, de csak akkor ha a leendő vezér társa leszek, ha alárendelem magam neki. Ajánlata eg parancs, tudtam jól, hisz ő sosem tett csak úgy kedvező ajánlatot senkinek. Nem adtam azonnali választ. Nem is tudtam volna.
Mégis hogy képzelte ezt? Hogy gondolta hogy majd csak úgy kötelezhet, rákényszeríthet ilyesmire? Mert kényszerít. Ez nem más csak az, kényszeítés.
Most mi a fenét csináljak? Nem tudok senkitől tanácsot kérni. Legalábbis olyantól nem aki ne árulna el. Elvesztem ugye?