Sorsunk Egymásra Találása

ELSŐ RÉSZ

  Októberi csípős hideg van, az utcákon még senki sem bojong, de ez olyan, mintha kihalt lenne, szürke, ködös, és zavaros. Alig egy hónapja költöztem New Yorkba, de még mindig nem tudom megszokni ezt a nagyvárosi zsongást. Egy lakást bérelek, egy kis édes tömbházban. Tipikus nagyvárosi stílusú; sötét padlózat, fehér, szürke bútorok, hatalmas ablakok, egybenyitott konyha, előszoba, és étkező. Két szoba van a lakásban, mindegyikhez hatalmas fürdőszoba jár, de egyenlőre a másik szoba még üres. Sikerült állást nyernem a nagy nevű JC vállalat könyvelési osztályán, persze ezért keményebben dolgoztam, mint sokan akik itt dolgoznak. A szüleim elhunytak autóbalesetben, és testvérem pedig nincs. Nevelő szülőkhöz kerültem, de azok nem voltak igazi szülők; az igazat megvallva alig vártam, hogy elmúljak 18, és elköltözhessek. Ez így is lett, még a 18 születésnapomon kivettem egy lakást, és vígan folytattam az egyetemet. Kitűnő érettségi mellett, rengeteg kimagasló egyetem kért fel, de én a JC tagiskolájába mentem, mert minden álmom, volt ennél a cégnél könyvelni. Hogy nekem honnan jött a könyvelés? Imádok számolni, kimutatni eredményeket, számlázni, és hasonlók. És egy idő után maga, Tyler John Cooper is felfigyelt a magas tanulmányi eredményemre, és maga kért fel, hogy az ő emeletén könyveljek. 50 emeletes az épület. Minden szint más és más. Az első öt a recepció, kivehető szállások, öltözők, és egyéb; dolgozók kényelmét szolgáló területek.
10-től a 15-ig vannak az edzőtermek, pár iroda, előadó termek, és egy hatalmas hall az üzlet történetét bemutató táblákkal. Aztán feljebb haladva, előadó termek, tárgyaló termek, ebédlő, és rengeteg iroda. Félelmetes ez az épület, hatalmas, és puszta 3/4-e üveg. 

Idegesen rendezem egy stócba a papírokat, és rohanok a reggeli köszöntő előadásra. Tyler az elsőéves JC-seknek tart előadást, és utána a saját emeletén dolgozóknak egy zárt körű feladatkiosztást is tervez. Fekete tűsarkúm csak kopog, addig míg oda nem érek az előadó teremhez,besietek; és megpillantom a főnököt. Széles vállára tökéletesen simul a szén szürke öltöny, hófehér inge ropogósra van vasalva, és haja tökéletesen be van fésülve. Borostája már látszik, de ez plusz férfiasságot ad neki. Még gyorsan lenémítom a telefonomat, és kezdem készíteni magam az egy órán át tartó kínnak.
-Tyler John Cooper!- hallatszik a hangosból az üzlet tulajdonosának a neve,aki vigyorogva lép fel az emelvényre.
-‎Sziasztok elsőéves JC-sek! Tyler John Cooper vagyok, sokan talán már ismernek,de aki még nagyon új, elmondom, hogy én vagyok a cég vezetője. 

Felsorolja még az általános tudnivalókat, és  eltűnik a függöny mögött. A tömeg lassan feloszlik, mikor megrezzen a telefonom. 

Anna: Szia Kayden, azon kondolkodtam, hogy mivel ma péntek van, nem-e lenne kedved kijönni egyet iszogatni? 

Én: Szia Anna, nem tudom ,rengeteg feladatom van, még azt sem tudom mikor mehetek el végre..

Anna: Jaj Te lány, mindegy, fontold át, majd írj ha biztosat tudsz mondani! Szép napot! 

Nem írok erre már vissza, igazából nincs kedvem iszogatni, rengeteg teendőm van még, és sehol sem állok. 

-Kayden!- lép oda hozzám Lindsey, a csoportvezetőm-és lerakja elém az Ipadet. 
-Szia, mi ez? 

-nézd meg! Könyvelői szemmel.

-könyvelői szemmel nézve annyit tudok mondani, hogy a picsába! Beszélnem kell Tylerrel... Lindsey, ez a cégre nézve elég veszteséges. A kimutatások szerint, egy hatalmas nyereséggel kerulnénk vissza a jelenlegi helyzetünkhöz. 

-Ettől féltem, gyere velem, hozz mindent ami fontos lehet. Megbeszélést hívok össze! 

- hányan leszünk?

-Te, Tyler.  Ezt nektek kell rendeznetek. 

- Majd küldj be egy jogászt is. És gyere be te is.- a gyomrom összerándul attól a tudattól, hogy Tyler Johnnal kell egy teremben legyek... Ennek a férfinak még a szeme is sugározza, hogy fegyelmet követel. 
-jólvan. Sok sikert kislány! - kisiet az irdámból, és megpillantok egy nagydarab, kigyúrt öltönyös fickót. 

-Mrs. Rogers! Tyler biztonsági őre vagyok, önért küldtek. Kérem kövessen! - elveszi a kezemből a papírokat, a táskámat, és az ipadet. Sietősen lépkedek a hatalmas fickó után, és nemsokára ott is vagyunk az iroda előtt, az ajtó sötétített, és az irodába nem lehet belátni, és egy fél percen belül a főnök kinyitja az ajtót, és elmosolyodik. Szeme íriszkék, és fogai szebbek, mint a colgate reklámokban, borostája nagyon jól áll neki, és a zakó... Egyszerűen tökéletes. 

Széles vállán feszül az anyag, mellkasán rátapad az ing, és ez halványan kirajzolja izmos felsőtestét. 

A hatalmas fickó, beenged, becsukja az ajtót, és kint marad, most már csak ketten vagyunk Tylerrel... 

-Kayden, gyönyörű vagy ebben a ruhában!- kihúzza nekem a széket, és kicsit zavarba jövök... 

-Szóval Mr. Cooper..

-nyugodtan hívj Tylernek. Ne legyünk ennyire hivatalosak... 

-Akkor John... Mint valószínűleg tisztában van azzal, hogy a cég utolsó adás-vétele óta kicsit megromlott... 

-persze, ezzel tisztában vagyok, és egy hatalmas befektetésen dolgozom. Fel fogjuk vásárolni, a versenyes cégünket, az ár duplájáért. 

-Ha a verseny cégünket felvásároljuk, rengeteg ellenszves cégünk lesz.
-nem. Felfuttajuk, és darabjaiban eladjuk, ezzel kaszálhatunk a legnagyobbat.