My Life With My Dragon (Hun)

VI. Fejezet

Aino szemszöge:
Oda értünk a terem elé. Ott vártunk 10 percet. -Ebben az iskolában minden tanár késik? Nem értem. Hol van már?  - Végre megjött a tanár. Egy magas, rövid barna hajú, szemüveges férfi volt, oldalán egy lila sárkánnyal. Kezében egy
kávéscsésze, hóna alatt könyvek, a másik kezével pedig a fejét fogja, amin egy óriási vörös púp ékeskedik.

Ikakku:
-Gyerünk gyerekek, befelé. Nincsen sok időnk.

Aino:
-Na és most is ki késett? -mondtam magamban.

Ikakku:
-Bocsássatok meg a késésért, de éppen a szemüvegemet kerestem, amit nem találtam meg, és méghozzá, amikor kerestem, véletlen neki mentem a tornatanárnak, aki megütött.

Aino:
-Ööööö... Tanár úr, hiszen a szemüveg ott van a fején.

Ikakku:
-Tényleg. köszönöm....öööö...

Aino:
-Aino. Adachi Aino.

Ikakku:
-Ha már itt tartunk, az én nevem Aizawa Ikakku. Titeket hogy hívnak? - A diákok bemutatkoztak, majd elkezdtem az órát. -De hol a kréta? Gyerekek, remélem nem csináltatok semmi viccet.

Aino:
-Ööööö.....tanárúr.... a kréta ott van a tanár úr bal kezében.

Ikakku:
-Tényleg. Köszönöm Aino. Na, akkor lássunk is hozzá

Aino:
magamban:-Ebben az iskolában minden tanár ilyen hülye?

Noel szemszöge:
- Idióta- mondtam (de csak nagyon halkan hogy meg ne hallja). A következő 5 percben adott mindenkinek egy lila borítójú könyvet amiben benne van a "sárkány-történelem", de azt mondta hogy ez majd csak akkor kell mikor már kikelt a sárkányunk. Majd visszament a tanáriba mert ott hagyta a másik könyvet (mily meglepő). A 2. piros volt. Ebben a sárkányok tulajdonságaik, fejlődésük, hangulatuk (?) meg minden amit csak szeretnél róluk tudni benne volt. A könyvemet nézegettem mikor észrevettem hogy a mi drága tanár urunk rájött hogy más fajta cipő van a két lábán. Nem szokásom nevetni (mindig is elég komoly voltam) de itt majd megszakadtam a röhögéstől, persze nem vette észre mivel megint bement a tanáriba gondolom átvenni a cipőjét. Amíg kint volt körbenéztem és láttam hogy "Mr.Izomagy"-ék kiestek a padból a röhögéstől és a lányok is teljesen kivoltak. Hát ez is egy jó tanár lesz...

Kami szemszöge:
Ez a tanár se semmi... na de minegy. Elkezdtem olvasni a piros könyvet. Nem túl sokat fogtam fel belőle. Még a reggeli kómámban voltam. Amikor visszajött a tanár (ezúttal egyforma cipőben) feltettem a kezem, mire felszólított.
-Hogy nem írja a könyv, hogy mikor fog kikelni a tojásunk, de viszont emleget valami sárkány barlangot...-kérdeztem a "kicsit" figyelmetlen tanártól.

Ikakku:
-Pont ezt akartam mondani. Most szándékoztam elmagyarázni. Nos
.. szóval,  sárkányok négy hónap múlva fognak kikelni. Ezalatt az idő alatt ti megfogjátok tanulni a fegyvereitek használatát, valamint a sárkányokhoz is sokkal jobban fogtok érteni. A 'Sárkány barlang, egy olyan hely, ahova a kikelés napján el kell vinni a tojást, ugyanis az ott kel ki. Azonban a Sárkány barlanghoz vezető út, hosszú, és veszélyes, ezért a kikelés napja előtt, egy héttel elfogtok indulni csoportokban. A csoportok együtt fognak edzeni, hogy megszokják  a többiek harci stílusát, és összhangban legyenek, hogy együtt tudjanak harcolni. tényleg. ezeket a csoportokat most össze is állítom. Egy 5 személyes, és egy 3 személyes csoport lesz. Gyertek ide, hogy megnézzem jó lesz-e!

Noel szemszöge:
Nem teljesen értettem hogy miért 5:3 arányban alkotunk csapatokat de nekem ez így teljesen megfelelt szóval inkább nem szóltam közbe. Oda álltam a lányokhoz, mivel ők elég "jó fejek" ahogy volt osztálytársaim mondanák meg mert semmi kedvem nem volt "Mr.Izomagy"-ékhoz csatlakozni (akik mellesleg még mindig féltek tőlem). Elég furán éreztem magam mint az egyetlen fiú a csapatban de ez az érzés hamar elmúlt, így (csak hogy logikus legyen) azon kezdtem gondolkodni hogy a mi "Drága Tanár Urunk"-nak milyen lehetett a személyisége hogy sötétség elemű sárkánya van.

Asumi szemszöge:
A csapatok hamar meglettek. Én Aino-val, Kami-val, Mindy-vel és Noel-lal kerültem egy helyre. A másik csoportba 'Mr Izomagy'-ék voltak.
-Megvannak a csoportok?- kérdezte Ikakku.
-Igen!- kiáltottuk
-Felírom a neveteket csoportonként.- jelentette be.- Hol a ceruzám?
A tanár úr idegesen elkezdett 'kupit' csinálni a ceruza keresésével.
-Gyerekek ki vette el a ceruzám?- kérdezte idegesen.- Hjajj mindegy kimegyek a tanáriba. Hozok egyet.- ment ki a teremből ma már másodjára. Kb 5 perc múlva ért vissza.
-GYEREKEK KI PAKOLT SZÉT? KI BORÍTOTTA LE A KÖNYVEKET AZ ASZTALRÓL??!- ordítozott.- Hát ezt komolyan nem hiszem el. Kilépek és ti már is vandálkodtok!
-De hát tanár úr...- próbálkoztam.- Ezt az előbb maga csinálta... Amikor kereste a ceruzát....
-Tényleg?- csodálkozott majd elgondolkozott- Honnan tudjam hogy nem ti voltatok és akarjátok rám fogni.
-Hát... így történt- védtem magam
-Hmmm.... Mindegy. Szóval. Diktáljátok csoportonként a neveket.
Elmondtuk a neveket, Ikakku pedig felírta mind. Vagyis a felét aztán megszólalt.
-Ööö... Gyerekek... Van valakinek egy hegyezője? Kitört a hegye- mutatta fel a ceruzát.
-Nincs...- mondta Noel.
-Akkor... Keresek egyet a tanáriba. Máris jövök.- lépett ki a teremből ma már HARMADJÁRA. Amikor kiment mindenkiből egyszerre szakadt ki a röhögés.

Mindy szemszöge:
Ez a kis nevetés kellett. Bejött újra a tanár és folytatta az írást, csak hogy elrontotta a nevem mert Mindy helyett Vandyt írt (csak tudnám, hogy lehet ennyire elírni?)
-Van valakinél radír?- kérdezte.
-Nincs- mondta mindenki kórusban. A tanár újra kiment de csak az ajtó elé és leállt flörtölni a tesitanárral, majd egy nagy csattanást hallottunk.

Noel szemszöge:
Bájos. A mi "Drága Tanár Urunk" a végén nem hozott radírt, szóval a papíron ez volt: "Első (5 fős) csapat. Tagjai: Adachi Kami, Adachi Aino, Hirano Asumi, Asano Vandy, Akimo Noel".  Mikor kicsöngettek én rögtön bevonultam a szobámba, megfürdedtem, majd dobáltam kicsit a tojást és olvasni kezdtem a piros-könyvet.

Aino szemszöge:
Mikor vissza mentünk a koliba, akkor megfürdettem a tojásomat, majd beraktam a lámpa alá. Elő kaptam a piros könyvet, és olvasni kezdtem, mert mi mást csinálhattam volna, így unalmamban. A könyv sok érdekeset írt, és sok információval látott el engem a sárkány barlangról. Úgy éreztem, már nem bírom megvárni, hogy kikeljen a sárkányom, így hát elkezdtem azon filózni, hogy valyon hogyan fog kinézni a sárkány, amikor egyszer csak valaki megkopogtatta a vállamat, és szólt, hogy irány ebédelni. Asumi-san volt az, és kedvesen mosolygott.
-Igazad van. Ebédelni kéne. Bocsi, csak elmerültem az olvasásban.....