Végre ott álltam a kapu előtt, vettem egy mély levegőt és belöktem az ajtót olyan volt mintha fejbe vágtak volna ez az érzés legjobban a nyári szünet re hasonlít de mégsem, mert akkor mindenki új de most csak én nem tartoztam ide.Á , ez hülyeség mért ne lenne itt a helyem, pár nap alatt nem felejtenek. Aztán a következő gondolatom az volt hogy, megkeresem Bent de amint befordultam a folyosón ahogy épp az alapozó csapat fogta közre Tettem két lépést hogy kiszabadítsam a fogságból majd ledermedtem először azért mert megláttam hogy mosolyog aztán elfogott az irigység amikor láttam hogy milyen jól érzi magát velük és végül jött a fel ismerés nem egy súlycsoport vagyunk. Ő nem csöndes túlélő, ő csapat játékos és ha nála alacsonyabb rangúval barátkozik az neki rosz
Meglátott de én elindultam a másik irányba. Arra vártam hogy útol ér és lesz egy : Szia Dolcsi rég nem láttalak hogy vagy de tudtam hogy ez nem így működik de mégis éreztem hogy ez a jobb választás mert a másik az lett volna hogy odamegyek az valahogy úgy nézett volna ki:
-Szia Ben!
- Szia Dolcsi mitörtént veled?
- Beteg voltam...- és ha tovább kérdezgetne akkor az egész suli azt találgatná milyen kapcsolatban vagyunk a fan club meg irigykedne már pedig mi semmijen ismeretségben azon kívül hogy egy hétig mellettem ült kémián
A nap többi része eseménytelenül telt amikor meglátott egy tanár adott egy adag tanulnivalót én meg bólogattam hogy megcsinálom meg bepótlom az elmaradt dogákat
Most ülök az ágyamon egy halom papírral körbevéve és tudom hogy így fogok el aludni anélkül hogy egy cetlibe bele olvastam volna
