Nagyon hosszú volt a kocsiút, de nem a távolság miatt, hanem azért, mert Mamék szinte egész végig veszekedtek a sebességen, az útvonalon meg még az időjáráson is.
Tudtam hogy nem ez a bajuk hanem én, de csak csöndben ültem és azon gondolkoztam hogy mit csináltam rosszul hogy ide kell jönnünk és ki lehet ez a "Mester"
Aztán csönd lett, néztem a fákat és hallgattam az autó motorját.Pa rám nézett a visszapillatóból ellenőrizte hogy a kocsiban vagyok, mosolyogtam, bár inkább grimaszolásnak lehetett nevezni, de ő nem csinált hasonlót, helyette Mamra pillantott, aki kifelé bámult csak a kocsiból, valamin nagyon elgondolkodott, végül ő is folytatta az útbámulást.
Gond van, láttam apámon hogy valami nagyon kikívánkozik belőle, előre hajoltam és megérintettem a vállát, ettől úgy ki zökkentet hogy elrántotta a kormányt.
-Mi történik?!-kapta fel a fejét Mam.
-Nem bírom tovább...elmondom-fordult felé Pa.
-Ezt most kell?-húzta a száját anyukám.
-Dolcsi az van, hogy változott a terv, a falkák szövetsége úgy döntött, hogy addig kell a Mesternél maradj amíg úgy nem ítéli hogy nem jelentesz veszélyt, sem a falkákra, sem az emberekre-
-És ez meddig tart?- a remény hal meg utoljára gondoltam.
-Ez a Mestertől függ, pár hónap...-magyarázta Pa.
-Évek- sóhajtotta Mam.
-Na jó, ez nem vicces!- tiltakoztam.
-Ez nem játék, komoly dolog-mondta Mam.
-És ki ez a Mester?-próbáltam oldani a hangulatot.
-A tanács nagyra becsült tagja...kezdte Pa.
-Találkoztál már vele?-kérdeztem.
-Ööö...nem-ez meglepett.
-Szóval,, odavisztek egy idegen emberhez, otthagytok, akár évekre, és még azt se mondjátok el mért?!- ez azért elég durva.
-Dolcsi! Abbahagynád ezt?! Nem csak neked nehéz, ez kell csinálni, mert a tanács ezt mondta és kész!-ez olyan volt mint amikor azt magyarázta hogy mért nem ehetek nyersen vadhúst: ha megszegem meghalok, ez megijesztett.
