Flicker [HUN]

1. When you feel your love's been taken

MIELŐTT BELEKEZDENÉTEK E "REMEKMŰ" OLVASÁSÁBA, KAPCSOLJÁTOK BE A FLICKER-T (NIALL HORAN) MERT ÍGY SOKKAL JOBBAN ÁT MEGY A SZTORI! BARÁTNŐM IS SÍRT RAJTA :) osszetortszivvel ❤️👻🎃
(RÉSZEN)
Xx.: _Mrs_Horan1993

* Írói szemszög *

Niall, Harry, Liam, Louis és Zayn feldobtak egy fogadást, melynek során az alábbi feladatot voltak kötelesek teljesíteni: Két héten belül szerezni egy lányt, akivel "legjobb barátság" viszonyba kerülnek. DE! Nem lehet több, mint barátság. Aki előbb beleszeret az adott lányba, az veszít.
****Három hónappal ezelőtt****

Niall Horan (19)
Vesztettem. Candice-nak csak sikerült elcsábítania. A fiúknak nem mondhattam el, hogy mit érzek Cand iránt, hiszen akkor egy olyan tétet szabtak volna ki számomra, melyet lehetetlenség lenne teljesíteni. Így hát titokban szerveztem az én Bogyómnak (mert hát Candice a Bogyóm, és a Macim) egy meglepetés partit, ahol fel szerettem volna tenni életem egyik legfontosabb kérdését.

A bátyámat, Greg-et jelöltem ki arra, hogy ugorjon el a közeli SB-be, Cancide-ért, ugyanis Macim ott dolgozott.

Rózsaszírmokkal hintettem be a parkettát, gyertyákat gyújtottam, melyeket az ajtó elé, és egy asztalra helyeztem. Az asztalon két főre egy vacsora volt megterítve.

Anyuék kiöltöztek, ahogy azt én is tettem.

Már minden készen állt, már csak az én egyetlenemre kellett várni. A szívem majd' kiugrott helyéről, úgy zakatolt, mint még eddig soha. Az ujjaimat tördeltem, és a hajamat piszkálgattam, amikor is a telefonom heves csörgésbe kezdett.

A kijelző ismeretlen számot jelzett, gondoltam, biztosan az egyik menedzser, vagy ilyesmi, sok ilyen hívást kaptam akkoriban. Felvettem a mobilt, ami így elhallgatott.

Egy remegő, nemmellesleg ideges hang szólalt meg a túloldalról, akit túl idegennek véltem ahhoz, hogy válaszolják neki. Épp megszakítani terveztem volna a hívást, mikor beleszólt a készülékbe: Mr. Ho-oran? É-én sa-sajnál-lom, d-de a-a ... Ba-barátnő-ője m-megha-halt.

A dadogó hang iszonyatos félelmet keltett bennem, mobilom kicsúszott a kezemből, tekintetem üvegessé vált, az ürességbe bámulva álltam.

- Kicsim, minden rendben? Mi történt?- anya aggodalommal telt hangja szakított ki a sokkból, ami pont jól jött, mert lenyúltam a telefonért, és megkérdeztem:

-Hol vannak most?

Miután a férfi megadta a pontos címet, a kocsimba vágódtam, nem törődve a kresz-táblákra vésett számokkal, a gázra taposva szeltem az éjszakában, Dublin sötét utcáit.

Az idő, mintha egy pillanatra lelassult volna, a mindenség, amely mellett elhaladtam, lassabban siklott el mellettem, mint máskor.

A hideg levegő, mely az ablakon keresztül szökött be, lassan zúdult az arcomba.

A helyszínre érve, ahol valóban le volt zárva egy nagyobb terület, a fékre tapostam, az út közepén hagytam autómat, és a Bogyómhoz rohantam, remélve, még nem késtem el.

Megpillantottam Mackóm véres arcát, leborultam hozzá, zokogni kezdtem, hiába néztem százszor, nem volt pulzusa. Felordítottam ezerszer, mégsem segített. Hiába csókolgattam ajkát, hiába simítottam végig arcán, eltűnt onnan az a mosoly, amely egykor a világot jelentette számomra, s melyet többé nem láthatok.

A nevetése, amely mindig mosolyt csalt arcomra, még akkor is, ha éppen öngyilkos tudtam volna lenni, soha többé nem hallhatom.

Nem láthatom mosolygós szempárját. Nem érezhetem érintését bőrömön, nem ölelhetem át, nem puszilgathatom. Nem érezhetem vadító illatát, mely minden alkalommal belepte szobámat.

Nem piszkálhatom szőke tincseit, melyekkel minden nap eljátszadoztam órákig.

Megfeledkeztem a borzalmas jelenről, hisz azt az embert tartottam karjaimban élettelenül, akit a legjobban szerettem. A karjaimban hevert, nem lélegzett, nem nyitotta ki pilláit, nem nézett rám többé.

-Segítsenek már! Ne csak álljanak! Hívjanak már egy kurva mentőt! Csináljanak már valamit!- ordítottam, miközben könnyeim a kihűlt, és elfehéredett testű Babámra cseppentek.

Hiába volt már a mentő, túl késő volt ahhoz, hogy megmentsem. Elkéstem. A gép, amire felrakták csak egyenletesen csipogott, miközben én csak remélni tudtam, hogy ez az egész csak egy rossz rémálom, és hamarosan felébredek.

Könnyeim patakként csurogtak le arcomon.

A mentőautó ajtaját becsukták előttem, majd az hangtalanul elhajtott.

Sokáig bámultam utána, majd nagy nehezen megindultam az autóm felé. Beültem a járműbe, s mikor a kormányra helyeztem karom, akkor láttam csak meg Candice vérét vörösleni rajta. A ruhám is átázott.

Az irányítóra hajtottam a fejem, és ott zokogtam a lehetetlenért, hogy Őt visszakapjam.

03.11.2017.