Szeptember van. Újra új iskolába kell mennem mondta magában Anna. - Vajon mit vegyek?- gondolta magában.
Felvett egy kék farmer rövidnadrágot, szürke atlétát és egy fekete tornacipőt. A rövid barna haját egy szép mintás csattal fogta össze felül.
-Anna, gyere mert el fogsz késni az iskolából!-halasztódott fel az emeletre.
Megfogta a fekete táskáját és lement.
-Milyen szép vagy!- mondta anya.
-Muszály megint új iskolában kezdenem?-kérdeztem.
-Igen, de ezt már megbeszéltük, tudod, hogy mindig van valami ami miatt el kell költöznünk.
-Igen,...tudom.-sóhajtottam.
-Menjek érted iskola után?
-Nemkell, hazajövök gyalog.
-Rendben. Na de most indulj, mert el fogsz késni.-mondta anya.
Amint odaértem az iskola elé megtorpantam.
-Vajon ez a tanév is úgy fog eltelni mint a többi?-kérdeztem magamtól.
Mire magamhoz tértem egy fiú tartott felém. Fehér feszülős pólóban, fekete nadrágban. Haja olyan volt mint az ében fekete. Kék szeme már messziről is világított.
-Szia!-köszönt hangosan.
-
Szia.-válaszoltam neki.
-Te új vagy itt?
Hirtelen nem jutott eszembe semmi, aztán megszólaltam.
-Öööö. Igen.
-Jaj. Bocsi, hogy nem mutatkoztam be Ádám vagyok, téged, hogy hívnak?
-Anna.
Pár másodpercig csenden egymás szemében néztünk majd egy hang zavart meg minket.
-Ádám!
-Ádám!
-Ádám!-kiabálta a nevét egy lány hangosan, integetve és ugrálva.
Látszott a fiún, hogy egy kicsit szégyellte a lányt előttem.
Odament a lányhoz de előtte azt mondta nekem:
-Majd még remélem beszélünk.
Ahogy elment énis bementem az iskolába.
Amikor eligazítottak a titkárságon és bementem abba a terembe amelyikben lenne órám , ismét megtorpantam az ajtó előtt. Ott volt Ádám és az a lány is. Ahogy észrevett a fiú odajött hozzám és azt mondta.
-Nahát Te is a 10 á-na fogsz járni?-hirdette csodálkozva.
-Hát úgy látszik, hogy igen.- válaszoltam kissé habozva, mert nem tudtam, hogy mit válaszoljak.
Odajött hozzánk közben a lány is aki reggel kiabált a fiú után és meg akarta csókolni Ádámot de ő eltolta magától.
-Ne most, nem látod, hogy beszélgetek?
A lány mérgesen ránézett majd szembefordult és elment a barátnőihez.
-Öööö. Bocsi az előbbiért.-mondta miközben a jobb kezét felemelte a tarkójához, miközben elmosolyodott.
-Ő ki volt amúgy?-kérdeztem kicsit szerényen.
-A barátnőm. Anita.-válaszolta sóhajtva.
-Mi a baj?
-Semmi.
-Biztos?
-Igen.
-De ha mégis lenne akkor nekem nyugodtan elmondhatod.
-Rendben.
Ahogy ezt kimondta becsengettek és ő is sarkonfordult majd elment és leült a helyére.
Leültem az utolsó helyre ami szabad volt, középső sor utolsó pad, egy lány mellett.
-Szia, Anna vagyok!-mondtam a lánynak, aki kissé felkínálkozott, hogy leültem mellé.
-Szia, Bogi vagyok.-válaszolta kicsit szerényen.
Nagyon jól elbeszélgettünk amíg be nem jött a tanár.
Hamar elmentek a tanórák. Szünetekben Bogival beszélgettem, és nagyon jól éreztük magunkat.
Majd mikor vége lett az iskolának elindultam hazafelé, de valaki megfogta a vállam. Ádám volt az.
-Tudod mondtad, hogyha van valami akkor nyugodtan elmondhatom neked.
-Igen, tudom.
-Akkor mondani vagyis kérdezni szeretnék tőled valamit.
-Öööö. Persze, -oké.
-Akkor addig közben hazakísérlek.
A lelkem mélyén nagyon örltem, hogy hazakísér de azonban nagyon rosszul is éreztem magam Anita miatt.
Ádám elmondta,hogy miről is van szó és kikérte a véleménye, hogy én mit tennék a helyében.
-Hát ha velem azt művelné a barátom én rögtön szakítanék vele.
-Köszi a válaszod.- mondta Ádám, majd elment.
Ahogy bementem a szobámba rávetítődtem az ágyra.
Éreztem, hogy a szívem majd ki ugrik a helyéről.
Amikor felmentem a facebook oldalamra láttam, hogy van két ismerösnek jelölésen. Az egyik Nagy Boglárka volt a másik pedig Major Ádám.
