Reggel mikor leértem láttam, hogy ott van Bogi, biztos előttem jöhetett.
-Szia Anna!-köszönt.
-Szia!-válaszoltam.
Amikor elindultunk az iskolába -beszélgettünk, mivel tudtam, hogy nagyon jóban vagyunk elmondtam neki, hogy kicsit szerelmes vagyok Ádámba.
-Tényleg, de ugye tudod, hoyg van barátnője?
-Igen tudom.-sóhajtottam.
Amikor beértünk a terembe láttam, hogy Anita és Ádám nem ülnek egymás mellett sőt még a levegő is izzott körülöttük és láttuk ,hogy a lánynak ki van sírva a szeme és nagyon mérgesen néz ránk, olyan mintha fel akarna nyársalni a szemével.
Leültünk Bogival a helyünkre.
Mire odaértünk Anita ott termett előttünk.
Csak úgy dühöngött.
-Tudom, hogy te beszélted teli a fejét Ádámnak, te kis utolsó szajha! Tudom, hogy azért kavartál mert csakis magadnak akarod Ádámot, de figyelmeztetlek, hogy ezt még nagyon meg fogod bánni!
Nemis érkeztem rá válaszolni, olyan gyorsan eltünt a szemünk elől, mint ahogy ide termett.
-Ez meg mi volt?-kérdezte Bogi.
-Azt hiszi, hogy én mondtam neki, hogy szakítson vele.
