Alan vissza jött . Leült az ágyra és furán nézett rám.
-Mondjad Hugi.- így becézett.
-Amiota felkeltem a kórházban, azóta az emberek körül vagy fényt látok vagy ilyen füst szerű dolgot..- nézett rám még furábban..-Mivan ha nem a stressztől fájt a fejem?.
-Szoval most azt mondod, hogy a fejfájás valami erővel ruházott fel?
-Hat erre gondoltam a fényből meg a füstből... Vagyis hát nem tudom.. Meg vagyok zavarodva..- és már jöttek is a könnyek a szemembe.
-Na.. Ne sírj.. Gyere ide..- húzott magához- Bármi is ez ,megoldjuk. Nem lesz semmi baj... De most pihenned kell..
-De ugye itt maradsz?
-Persze Hugi..- mosolygott rám.
Pár percig még olelgetett amire elaludtam. Régen apával mindig így aludtam el. Olyan mintha Alan helyettesítené apát. Sajnos apa meghalt autobalesetben amikor 10 éves voltam. Mindenki furán viselkedett akkor, de rájuk hagytam ,mert úgy gondoltam ez a felnőttek ügye.
Amikor felkeltem , Alan ott feküdt mellettem és aludt ő is. Valami átfutott az agyamon és megint elkezdett fájni a fejem. Kegyetlen volt ,azt hittem széthasad a fejem , majd bejött egy látomás.
Apa áll a kocsi mellett ,és egy idegen foszer felé irányítja a kezét , és valami fénylő kék cuccot szív ki apabol ,aki térdre rogyott. Majd amikor ezzel végzett egyszerűen lelőtte apát. Sírva fakadtam amire Alan felkelt.
-Hannah! Mi történt?
-Nem.. Nem.. Nem.. Ne èrj hozzám... Ne..
- Hannah,nèzz rám. - irányította az arcomat az arca felé..
- Uristen, Alan szörnyű volt.. Apát láttam és hogy hogyan ölik meg..- fúrtam a fejemet a kezembe..
- Nyugodj meg Hugi.. Ez csak egy álom volt...
- Nem. Ez egy látomás volt.. Megint elkezdett fájni a fejem és behasitott..
- Figyelj.. Nyugodj meg először , aztán elmondod hogy mi volt, csak nyugodj meg.. - nyomott egy puszit a homlokomra és magához húzott..
Nem bírom felfogni. Lehet hogy apát így ölték meg? Nem is autóbaleset volt?
