Bent feküdtem a kórházban. Anya ült az ágyam mellet.
-Kicsim,miért nem szóltál hogy fáj a fejed?- mondta anya kérdőre vonva..
-Reggel kezdett fájni. Azt hittem mert nem aludtam ki magam. Mikor haza értem akkor erősödött fel és elsötétült minden..-Mondtam lekezelően.. Lehet a gyógyszerektől volt, hogy azt képzeltem hogy anyát fény veszi körül. Egy picit beparáztam, mert még életembe nem láttam ilyent senki körül. De végül is hagytam. Majd bejött az orvos ,és őt meg ilyen fekete füst szerűség vette körül. Csak néztem bambán..
-Jó napot Hanah! Hogy van?- kérdezte kis csábos mosollyal.- Szerencsére nincs semmi baj. Bizonyára a csak a stressztől volt fejfájása. Nem volt mostanában hányinger érzete, esetleg hányás nem fordult elő a napokban?
-De, ami azt illeti. Volt egy kis hányingerem,de azt hittem az azért volt mert valami rosszat ettem vagy valami ilyesmi..
-Értem. Most haza engedem de egy hét múlva újra meg szeretném nézni hogy van. És Hanah!- fordult hozzam- Elhiszem hogy most sokat kell gyúrnia a sulira,de szünetet is hagyjon mert az egészségére mehet a sok stressz.
-Értettem doktor úr.- mosolyogtam rá félkómás mosollyal.
Egész úton haza felé anyát néztem és a fényt körülötte. A kórházból kijövet is a személyzeten meg a betegeken is láttam ezt a fényt meg a néhányukon a füst szerűséget. Mi van ha ez nem a stressztől volt ,ez a fejfájás? Egyre jobban foglalkoztatott a kérdés. Amikor a kocsi előtt egy sötét árny féleséget láttam elmenni. Felsikítottam, mire anya bele taposott a fékbe. Szerencse hogy nem jött mögöttünk senki.
-Mi a baj Hannah? - kiabált rám anya ijedten- Mi történt?
-Semmi csak megláttam egy pókot.- Rettenetesen félek a pókoktól, szóval ez jó kifogás volt..
Mégse mondhattam el neki. Valami pszichológushoz küldene. Tovább mentünk, én meg csak lejjebb csúsztam az ülésen. Megőrültem ,vagy mi történik velem?
Haza értünk. Már otthon vártak a nevelő apum Bruce, a tesóim Katrin és Timothy, és a legjobb fiú barátom Alan. Együtt nőttünk fel, szinte testvérek voltunk. Hozta az üzenetet a többiektől. Ami aranyos volt egyszerre és ilesztő. Hogyan tudták meg ilyen hamar? Körülötte is ott volt a fény és az öcsém körül is, de a nővérem körül a füst volt. Ez még jobban megrémített. Bementünk Alannal a szobámba mert le kellet feküdnöm.
-Te lány. - mondta szemrehányóan- Lesz olyan nap amikor veled nem történik semmi?
-Alan, te is látod a fényt körülötted?- kérdeztem ijedten. Ő meg csak nézett rám, mintha azt mondtam volna hogy terhes vagyok.
-Öhmm. Asszem hozok neked egy kis vizet..
-Ne.. Alan! Maradj! Valamit meg akarok beszélni veled!-kiáltottam utána..
