~Merrow~

V.

Peeper M.

Az istenit, nem hajlandó meginni ezt a szart. Már elegem van, nagyon elegem. Besurrant a szobámba aztán össze-vissza kutyult mindent és a tetejébe most egy szerelmes bájital hatása alatt áll.
Váá, majd felrobbanok. Most mit csináljak? Mit...
Az ujjaimmal szétfeszítettem a száját és szinte lenyomtam a torkán az ellenszert.
Köhögött és ezután megrászkódott a teste.
-Hol, mi történt? Miért vagyok lekötözve? Mit képzelsz te magadról?-úgy látszik visszatért a régi önmaga.
-A kis gonosz terved rosszul sült el és véletlen szerelmes bájitalt kevertél magadnak ami amúgyis nagyon könnyű. Szóval mondhatni újból letámadtál.-foglaltam össze.
Csendben maradt. Fölé hajoltam és elkezdtem kigörcsölni a lekötözött csuklóit.
Meleg leheletét éreztem a nyakamon. Mikor eloldoztam a kezét az arcára néztem. Pimasz orra alatt dús és telt ajkai húzódtak meg. Mentazöld szemébe belelógott néhány szőke tincse. A másik szemét egy bőrből készült arany díszítésű szemfedő takarta. A faluban régen sokszor emlegették, sőt még mai napig is hogy mikor megkérdezik miért van eltakarva vagy mi történt vele. Egyszerűen csak rávágta: Mert az szebb mint a másik és te nem vagy méltó arra, hogy lásd.
Sokan azt rebesgették, hogy arany szeme van ami valljuk be még, ha egy kisgyermek találta volna ki akkor is hülyeségnek számítana. No nem mintha tudnám. De azért engem is határozottan kíváncsivá tett. Közelebb fészkelődtem hozzá és nagyon lassan felé nyújtottam a kezemet, amolyan szabad lesz(?) formájában. Meglepetésemre nem húzodott el. Végigsimítottam a szemfedője élén és óvatosan lehúztam róla.
Csukva volt de amint kinyitotta, már amennyire tudta a szám elé kaptam a kezem. Egy kibaszott tüske állt ki belőle.
-Szent József és Mária! Ez.. ez most hogyan, mikor és miért van benne? Vagy nem is, hogyan segítsek? Jaj Istenem! Valami főzetet gyorsan!-hebegtem és máris pattantam volna fel, hacsak nem ránt vissza.
-Ez itt.-mutatott rá.-Gyógyíthatatlan.
Miről beszél? Csak simán ki kell húzni.
-Nem értelek.-ráztam meg a fejemet.
-

Nem lehet kihúzni mert el van átkozva.
-Átkozva? Hogy érted?
-Úgy értem, hogy varázslat alatt áll. Értesz az ilyenekhez, vagy nem?! Bűbáj meg hókuszpókusz tudod te ezt.
-Megpróbálhatom?-puhatolóztam bizonytalanul.
Sokáig csendben maradt aztán erőtlenül, halkan válaszolt:
-Persze.
Az ujjaim közé csíptem és próbáltam kihúzni de nem jött. Almour felszisszent és megfeszült. Fájdalmat okoztam neki.
Elkaptam a kezem és bejelentettem, hogy el akarok menni sétálni továbbá át szeretnék öltözni.
Azt mondta küld majd valakit, hogy adjon ruhát majd kiviharzott és eltűnt.

Pár perc múlva Nainne jelent meg és morcosan trappolt be a szobámba. Miután a kezében tartott rongyot a fejemhez vágta. Haragosan, de emelt fővel kivonult.
Így már sétálni se volt kedvem.

A hét további részében bezárkóztam és csak enni, inni vagy fürödni kászálódtam ki. Amíg a szobában voltam éjjel-nappal a nagy könyvemet bújtam vagy főzetet csináltam. De semelyik sem sikerült és a könyvben sem találtam olyan varázslatot vagy átkot mely a hercegéhez hasonló is lehetett volna.
Lehet, hogy nagyon bunkó és vagy ezer ok van amiért ne segítsek neki. De talán pont ezért lett bunkó mert nem érti meg senki. Vagy mert nyomréknak érzi magát ami nem illik a rangjához. Még ha gyűlölöm s nem tudom elviselni, hogy meg sem próbálok neki segíteni.

Semmit nem tudtam aludni, kimerültem és úgy éreztem majd elalszom...

Másnap
Cassya vidám dúdolgatása ébresztett fel.
-Jó reggelt, Peep!-mosolygott és csak úgy ragyogott az arca.
-Szia, Cassya! Milyen volt az utazás? Egyáltalán hova mentetek? Mesélj el mindent!
Nagy levegőt vett majd lehuppant mellém.
Úgy vigyorgott mint egy tejbetök.
-Először is csodálatos volt az út. A palota is nagyon kedvesek és udvariasak voltak, még velem is. Sokat tanultam Serior városáról és történelméről. Továbbá...-az ujjait kezdte tördelni, félrenézzett és halványan elpirult.
-Mi az?
-Azt hiszem szerelmes lettem.
-Micsoda? Kibe és hogyan, mikor, hol?
-A Seriori kocsisunkba. Miután találkoztunk rengeteg időt töltöttünk egymással és hát, megismerkedtünk meg ilyesmik. Nagyon rendes fickó egy igazi úriember.
-Gratulálok Cassya! Örülök neked.
-Köszönöm! Na de most mondd mi volt itten míg nem voltam itt?
-Jaaaj, ha te azt tudnád!
Váratlanul kivágódott az ajtó. Nainne ragyogó arccal szökdécselt be és megállt a nővére, Cassya előtt.
-Terhes vagyok, terhes vagyok, terhes vagyok a hercegtől...-dalolta figyelembe sem véve engem.
Leesett az állam. A mellettem ülő testvérnek pedig méregvörös feje majd' felrobbant.
-Hogy micsoda?! Te tényleg hülye vagy?! Nem ismered a határokat!-ordította.
-Miért is baj ez, hogy a szívem alatt hordozok egy ártatlan gyermeket mely a királyság örököse lehet?-vágott vissza és a (még) lapos hasára simította a tenyerét.
-Talán mert nem te vagy a herceg jogosan kijelentett választottja aki az országot fogja majd kormányozni a herceg mellett királynőként?! És talán mert egy semmirekellő szolga lett tőle terhes?! Van fogalmad róla, hogy ez mekkora ferfordulást és botrányt okozhat? Emiatt az egész királyi családot is elítélhetik vagy megölethetik akár a herceget is.-sipította Cassya.
Nainne elgondolkozott a hallotakon de csak ennyit szólt:
-Nem vagyok semmirekellő.-ezután mérgesen kirohant.