-Ghostly-

Chapter 1

∆∆∆∆∆

You've got it all
You lost your mind in the sound
There's so much more
You can reclaim your crown
You're in control
Rid of the monsters inside your head
Put all your faults to bed
You can be king again

Miközben énekeltem, egy pillanatra Kian felé fordítottam a tekintetem, s elmosolyodtam. A csillagmintás takarómon ücsörgött és azzal a kisfiús mosollyal az arcán figyelt engem.
Ő volt az egyetlen ember, aki hallott engem énekelni. Csak ő tudja hogy mennyire szeretem ezt csinálni, s egy nap szeretnék is ezzel foglalkozni, csak mégis akadnak itt gondok nekem.
A reménytelen félénkségem és az, hogy eléggé visszahúzódó vagyok. Ezzel pedig egy ideje már bajlódok.
Kian is próbált már segíteni, de már annak a gondolatától is émelyegni kezdek, ha azt hallom hogy álljak ki a tömeg elé. A gimiben nem vesznek észre és ez megfelel nekem, legalább rajtam nem csámcsognak mindenféle alaptalan pletykákat.

Miután befejeztem a számot nagy szemekkel Kian-re pislogtam, aki kényelmesen feküdt az ágyon, már amennyire tudott.

- Még mindig azt gondolom meg kellene mutatnod nekik, hogy milyen tehetséges vagy. Én melletted állok és biztatlak - küldött felém egy biztató mosolyt.

- Kian, te is tudod jól hogy képtelen vagyok kiállni még egy pár ember elé is, nem hogy egy egész iskola elé - öleltem magamhoz a párnámat, amit még ő választott nekem.

- Mert így állsz hozzá, te butus - jelent meg mellettem, így pedig nem mertem felnézni rá - Énekelj még valamit. Egy vidámabb számot, kérlek - telepedett le újra az ágyra.

Nagy levegőt vettem, majd sóhajtottam egyet, háttal elhelyezkedtem a babzsákfotelemben, s feltettem a kapucnimat és gyorsan kikerestem egy boldogabb zenét.

True love, I know I had it
True love, was so hard to find
True love, If I could get it back,
yeah
I'd never let it go this time
True love, is an inspiration
True love, it was mine oh mine
True love, If I get it back,
yeah
Never let it go

I'd never let it go this time

Kifújtam a levegőt, s egy pár percig csak ültem a fotelban és örültem, hogy egy ilyen barátom van, aki támogat még akkor is, hogy tudja milyen makacs és szerencsétlen tudok lenni. Ez az a temérdeknyi dolog mellé tartozik, amit szeretek benne.

- Ez már jobb volt? - fordultam felé, majd ahogy meglátott kuncogni kezdett - Tudom hogy elég viccesen mutatok, de na - vágtam hozzá egy másik párnát, mintha bármit is elértem volna ezzel - Bocsánat, csak nem tudok mit csinálni veled.

- Semmi baj. Egyébként ez is nagyon jó volt. Nem is mondom mit akarok, de ezt te is tudod. Viszont hiszek benne, hogy egy nap feladod ezt a kis makacsságodat, és kifogsz állni azok elé az emberek elé, s megmutatod nekik ki is vagy - a szavai nagyon jól estek, így odasétáltam az ágyamhoz, s befeküdtem Kian mellé.

- Egy nap talán igen - suttogtam, s felpillantottam a halványnak tűnő kék szemeibe, amik engem vizslattak - Szeretlek, ugye tudod?

- Tudom kis tökfej és én is téged - mosolyodott el szélesen.

- Bárcsak ez tényleg igaz lenne, ez az egész - hunytam be szomorúan szemeimet, s összébbhúztam magam.

Nem kellett sok, s egyre jobban elnyelt magában az álom.

∆∆∆∆∆

- Ha tudnád milyen egyszerű is lenne a dolog, Mia - simított végig hideg kezével a lány arcán, aki mocorgott egy kicsit a hideg érintéstől.

A fiú elkapta a kezét, s arcán szomorúság látszódott. Lehunyta szemeit és egy keserves sóhaj hagyta el a száját. Betakarta a lányt, majd újra a telefonjával kezdett el babrálni, kisebb bosszankodásokkal. Amint befejezte műveletét a telefont az asztalra helyezte, s most ő foglalt helyet a babzsákban, s onnan figyelte a nyugodtan szuszogó lányt. Csak ennyit tehetett...

∆∆∆∆∆

Íme itt is lenne az első részecske. Lehet nem sokat tudhattatok meg belőle, de ez az elkövetkezendőkben változni fog.
A részek fognak jönni, azt nem tudom megmondani, hogy milyen időközönként, mert nem mindig lesz erre időm, de itt leszek.

Szóval, köszönöm szépen hogy elolvastad! Ha tetszett akkor jelezd azt egy csillaggal, vagy egy kommenttel. Nagyon megköszönném!

-LittleAlpha-