Múlt.Minden ami fontos volt,a szennyes múlté...Bár soha ne tudtam volna meg azt,hogy ki volt a bátyám,és hogy ki vagyok én...Bár soha ne ismertem volna meg őt,aki a feje tetejére állította életem...
-Azt hiszed egyedül vagy?-kérdezte egy fájdalmas m...
Szédültem,borzasztóan szédültem,és semmi mást nem éreztem egész testemben,csak a feszültséggel keveredő zsibbadást.Levegőm nehezen áramlott tüdőmbe,és képtelen voltam kiengedni ökölbe szorított kezeimet.Akkor is,ha szemeim nem bírtam kinyitni.Hallottam a furcsa hangokat ,amik biztos voltam benne,hogy közelről jönnek,ám ennek ellenére sem tudtam reagálni a külvilágra.
-Hogy a francba voltál képes ennyire kiütni?-hallottam meg egy számomra teljesen ismeretlen hangot.Ökölbe szorított kezeim még erősebben szorítottam össze,miközben éreztem egész testemben végigcsordogálni az adrenalint.
-Kussolj már Jimin,fel fog ébredni.Nem kell...-ekkor pattantak ki hirtelen pilláim.Nagyokat pislogva vettem tudomásul,hogy egy ismeretlen alak méregeti képemet,olyan közel hajolva ahhoz,hogy éreztem minden egyes lélegzetvételét,aztán mikor észrevette ,hogy felébredtem,egy idétlen vigyor kíséretében integetni kezdett nekem,ám mielőtt megszólalhatott volna,olyan hirtelen vágtam a képességem segítségével a falhoz,hogy magam is meglepődtem azon,mire is vagyok képes ,ha felbosszantanak....Igazából fogalmam sem volt arról,hogy miért vagyok olyan ideges..talán csak azért,mert sejtésem sem volt arról,hogy ki a fiú,és a körülötte álló,állapotát méricskélő alakok.Csak az egyiküket láttam előtte...azt aki a bárnál segítségemre sietett,aztán meg elkábított és elrabolt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Mi a szar?Tae,nem mondtad,hogy ilyen agresszív a csaj...azt hiszem,rohadtul eltört az oldalbordám.-kiabálta a fiú,kit a falhoz vágtam,úgy hogy hangjában egy csöppnyi düh sem bujkált.Furcsa volt,mert végig röhögte mondandóját.
-Amúgy Jimin vagyok.-ordította nekem a szoba másik végéből,miközben újra idétlenül integetni kezdett.Összehúzott szemöldökkel bámultam rá,eközben kezeim végig magam előtt tartottam.Egyáltalán nem volt jó előérzetem.
-Kik vagytok ti,és mit csináltatok a barátaimmal?-szólaltam meg,és tettem fel az első kérdést,ami akkor eszembe jutott,mert tisztán emlékeztem arra,hogy mielőtt a seggfej elrabolt volna,barátaim kerestem,akik tőlük szokatlan módon szó nélkül eltűntek.
-Mi mind...-szólalt meg egy újabb ismeretlen alak,aki olyan flegmának és nem törődömnek tűnt,hogy legszívesebben lefelejtem volna..nem csak azért,mert olyan furcsán lazán beszélt,hanem azért is,mert őrülten agresszív gondolatokat váltott ki belőlem.Bőven elég volt az,ha csak ránéztem,és amúgy sem nyugodt vérnyomásom az egekbe szökött.
-Nem érdekel.Mit csináltatok a barátaimmal?Van két másodpercetek,hogy elmondjátok,vagy kinyírlak titeket.
-Ó,csillagom,nem kell ilyen gorombának lenned.Senki sem tudja,hogy miről beszélsz.-szólalt meg újabb ismeretlen alak,mire irányába fordulva felmutattam annak középső ujjamat.Nem érdekelt az,hogy milyen szarságokat hordanak össze..nem,mert tudtam a bűnözők sosem őszinték.
-Te...te ott.Te láttad őket,és....-mutattam a sarokból engem figyelő fiúra.Arra aki a bár előtt olyan szépen elbánt támadóimmal,és azzal aki tudtam,pont olyan szörnyeteg,mint amilyen én voltam.Ő furcsán,összehúzott szemekkel figyelt,majd lassú léptekkel megindult felém.Egy lépést hátráltam,minek köszönhetően véletlenül a swag gyerek lábára léptem...
