Összezárva (Suga ff)

Porológus

Kell nekem mindig leszállni a pokolra! Mindig csak a bűnös lelkek fogadnak ott! Miért nem lehet másnak  elvégezni ezt?

Bocsánat! A nevem Rosalie! Angyal vagyok! És pont most készülök lemenni a pokolra, a bűnösök imáit összegyűjteni. Ezt a feladatot mindig én kapom. Nem értem, hogy miért. Isten mindig a fontosabb dolgokkal bíz meg, de ez nem különleges! Mindegy! Valakinek ezt is meg kell csinálni! Nem nagyon félek az odalent élőktől. Csak akkor is van pár démon, akik nagyon ijesztőek tudnak lenni! De hát angyalként fel kell készülnöm minden esetre. Keményen edzek minden nap, hogy ha véletlen valaki olyan bolond lenne, hogy megtámad, akkor vissza tudjam verni. Ezen a fizikai erőmön kívül, Isten felruházott egy olyan hatalommal, amely az Ő ereje után a legnagyobb. Megtudom bárhol teremteni a mennyei fényességet. Ez a fény a szeretetet és a szenvedélyt idézi elő. De ezzel az erővel brutálisan tudok pusztítani is. Ennek a hatalomnak van egy szöges ellentéte, amelyet egy démon szokott általában megkapni. Ez a pokoli sötétség. Ez az erő veszedelmet és pusztítást von maga után. Ezzel is lehet teremteni, de a démonok nem olyanok mint az én fajtám. Ők önzőek és csak maguknak akarják a legjobbat. Ezért nem létezik olyan, hogy egy démon és egy angyal kibírja egymás mellett.

Éppen tartok le a pokolra, mikor valaki megállít. Sokszor volt már olyan, hogy valaki segítségért állított meg, ezért megfordultam. Bárcsak ne tettem volna! Egy sötét alak befogta a számat és bezsákozott. Szó szerint! Próbáltam ellenállni, de ekkor egy nagyobb ütést kaptam a tarkómra és ez által elájultam.

Mikor felébredtem az emberi formámban voltam. De ez csak akkor lehetséges, ha... az emberek földjén vagyok... Az nem lehet! Kinyitottam a szemem és egy szobában voltam. Körülnéztem és ekkor felsikítottam. Ott volt mellettem az alvilág legnagyobb démona...

Suga...