Blood of the king - A király vére

2.fejezet

Tokugava's POV

Már két hete állok Takeda-sama szolgálatában, és nagyon élvezem.

Ugyan a valóságban "Hercegemnek" szólítom, így gondolatban jó Takeda-samának hívni.

Reggelente boldogan toppanok be hozzá, és nem zavarja ha egy kicsit kések. Néhány napja megtudta, hogy tudok olvasni, és írni, amin kissé meglepődött, de örült neki. Azóta ad könyveket, amiket olvasgathatok, ameddig nincs szüksége valamire. Számomra az is nagy megtiszteltetés,
hogy engedi, hogy leüljek mialatt várom parancsait.

Most épp hozzá tartok, és teljesen időben vagyok. Lehet hogy nem zavarja ha kicsit kések, de én szeretek időben odaérni hozzá.

Mikor odaérek dolgozószobájához, kopogok, majd mivel tudom hogy nem kell megvárnom válaszát benyitok.

Épp íróasztalánál olvas. Általában csak érkezésem után kezdi munkáját.

- Jó reggelt, Hercegem. - mondom egy rövid meghajlás keretében.

- Neked is jó reggelt! - mondja vidáman. - Jól aludtál? - teszi fel kérdését.

- Igen, köszönöm kérdését. - felelem lehajtott fejjel, hogy eltakarjam a kérdés következtében létrejött halvány pírt az arcomon. Ha nem is túl nagy mértékben, de jól esik az ilyen kis apró törődés.

- Mára egy kicsit nehezebb feladatom lenne neked... nem baj?

- Dehogy! - még soha nem kérdezték meg tőlem, hogy baj-e, ha nehezebb feladatot kapok...

- Oh, akkor jó. Tehát... az lenne a feladatod, hogy ma reggel érkeztek könyvek, és azokat kellene ide felhoznod, majd kipakolnod erre a polcra. - mutat a mellette lévő egész nagy, üres könyvespolcra. - Nem lesz túl nehéz?

- Dehogy! Igazából örülök is neki... Mindig szerettem könyveket pakolni, meg rendezgetni. - mondom félrenézve. Tényleg örülök, hogy ilyen feladatot kaptam.

- Örülök, hogy olyan feladatot tudtam adni, amit örömmel végzel. A könyvek lent vannak a főkapunál. Ne hozz egyszerre túl sokat, nehogy megsérülj, rendben?

- Igen uram... - Takeda-sama... féltene engem...?

Indulnék is boldogan, már épp lépnék ki az ajtón, mikor utánam szól.

- Várj még egy percet, kérlek... Van még valami. - vajon mi lehet? - Ma este... ráérsz?

- I-igen, ráérek... - mondom halkan. Mit akarhat...?

- Alkonyatkor fel tudnál jönni hálószobámba? Lenne egy kis mondanivalóm számodra... - mialatt ezt mondja, mintha egy egészen halovány pírt vélnék felfedezni arcán. Biztos csak képzelődök... nem lehet hogy elpirult.

- I-igen, fel tudok menni a hálószobájába... - mondom kicsit meglepetten, elpirulva.

Erre haloványan mintha látnám reménykedve megcsillanni szemét.

- Köszönöm. Nem baj, ha valami miatt késel, megvárlak.

- Rendben... - mondom kissé bizonytalanul. - Mehetek, uram?

- Persze, csak ennyit akartam.

Ezután elhagyom a szobát, majd elindulok a főkapuhoz. a lépcső mellett volt lerakva az a rengeteg könyv, amit nekem fel kell hordanom. Egész sokat megfogok egyszerre, majd felviszem Takeda-sama dolgozószobájába.

Végig azon gondolkodok, hogy vajon mit akarhat Takeda-sama.

Mikor felhordtam az utolsó adag könyvet, lihegve állapítom meg, hogy még nagyobb munka lesz mindet sorba rendezni, majd a polcra pakolni. Már a könyvek felhordásában is kellőképp elfáradtam.