Várok Rád Idol Fiú

~ Visszaemlékezés ~

           

- Erre gyere! Jössz? – szóltam a srácnak. Elindultam és ő követett engem, amíg kikerültünk egy kuka mellé, ahol kevesebben voltak.

- Bocs, hogy késtem. – mondtam, két barátnőmnek, és három barátomnak akik velem jöttek.

- De nem kellett kivárnom a sort. Sikerült bejutnom vele. – mosolygott felém – Hogy is hívnak?

- Meg se kérdezted a nevét? – szőke lány osztálytársam hitetlenkedve nevetett.

- Kim Taehyung vagyok. Be se mutatkozott. – toldottam meg választ a többiek felé fordulva, akik jót derültek a kijelentésén.

- Általában ezt csinálja. Nagy jól tud rögtönözni. Csak sajnos nem mindig gondolja át mit csinál. De szerencsére most jól sült el. – magyarázta egyik évfolyam társam egy red sox logós baseball sapkás fiú.

- Tudod, hogy nem szereti ha úgy beszélnek róla, mintha itt se lenne. – vágtam felé játékosan egy durcás arcot aztán az idegen fiú felé fordultam.

- Kathy Owston vagyok. Szeretnél velünk jönni Taehyung? Nem erőltetünk, csak ha lenne kedved megismerkedni velünk. – mosolyogtam rá.

- Szívesebben megyek társaságban mint egyedül. – fordult felénk – Úgy sincs semmi dolgom.

Láttam a srácon, hogy nem egy félős fajta. Lazán belement a váratlan helyzetekbe és simán alkalmazkodott a környezetéhez. Nem volt a társaság középpontjában, nem vágyta annyira görcsösen a figyelmet. Lazán lemaradva jött mögöttünk, volt amikor jobban felzárkózott, ilyenkor néha hozzá szólt a beszélgetésünkhöz, máskor mi kérdeztük. Nem véletlenül hívtam meg, hogy csatlakozzon hozzánk. Szimpatikus volt nekem.

Az állatkert teljesen olyan volt, mint amilyennek egy átlagos állatkertnek lennie kell. Kicsit sokan szemeteltek benne, de az állatokat jól tartották és a személyzet se volt utálatos velünk. Az elefántkarámnál észrevettem ahogy Taehyung egyedül támaszkodik a korláton és elgondolkozva nézi a lassú, gigantikus állatokat. Odamentem hozzá és megböktem a vállát.

- Úgy nézel, mint akit nagyon nyomaszt valami.

Elmosolyodott és megdörzsölte az arcát két tenyerével.

- Egy nehéz döntésen vagyok túl. Még bizonytalan vagyok a jövőmmel kapcsolatban. Kétségek gyötörnek.

- Alig lehet észre venni. Elég jól tudod palástolni.

Hallgatott. Újra elmerült a gondolataiban.

- Egyébként én is nehéz időszaknak nézek elébe.

Rám pillantott. Tekintete ide-oda járt két szemem között. Elfordítottam a fejem. Volt valami őszinte és tiszta sötét szemében, amitől zavarba jöttem.

- Sulit váltottam, és eldöntöttem merre akarok tovább menni. Nehéz út áll előttem, de már belevágtam. Nem hiába választottam ezt, nem lépek vissza. Végre a saját lábamra álltam, és nem a szüleim döntöttek helyettem.

- Meg tudom ezt érteni. De engem a döntésem állít nehéz helyzetbe. Nem tudom jól döntöttem-e. Mert nincs visszalépés.

- Mindenből kiszállhatsz, ha nem akarod. – néztem rá komolyan – Senki sem erőltetheti rád az akaratát, ha ki tudsz állni magadért.

Láttam rajta hogy ez megérintette.

- Te ki tudsz állni magadért Taehyung? Milyen ember vagy?

A fiú komolyan fontolóra vette a kérdésemet.

- Azt hiszem igen. – mondta egy kis idő elteltével – Nem szoktam úgy érezni mintha irányítanának engem.

- Akkor jó. Nem aggódok érted. – fogtam meg erős vállát bíztatóan. Halványan mosolyogva fordultam az elefántok felé.

A fiú rám nézett egy pillanatra. Nagyon kíváncsi voltam mi zajlott akkor benne. Mert ezek után láttam a szemén, hogy jó irányba vittem. Sokkal jobban csillogott mint addig és derűsebben is viselkedett.