Beléptem a sivatagba. Az emberek futottak előlem. Féltek mert szörny vagyok. Ha valaki egy szörny akkor azzal előítéletesek az emberek. Bár külsőmön látszott az hogy félig ember voltam ők nem tudták hogy lehetséges az ilyen. Mindenki félt tőlem. Szörnyű látni hogy előtted futnak az emberek mintha nem lennél közülük való. Ilyen érzés szörnynek lenni. Nem jó élet. A sivatag dombjai közt bujkálnak előlem az emberek. Hm az emberek. Úgy beszélek mintha már nem az lennék. Valahol még ember vagyok.... Azt hiszem. Míg elmélkedtem észre sem vettem hogy egy fiú áll mellettem és hozzám szólt.
- Nem félek tőled.-mondta miközben egy kést tartott felém.
- Nincs is miért félned.
- Már hogy ne lenne okom. Szörny vagy. De nem sokáig mert leszúrlak.
- Figyelj megteheted. Úgy sem halok meg. Nem tudtad hogy a szörnyeket nem tudja senki sem megölni?
- Mi? Fura vagy.
- Miért? Csak mert nem akarlak lelőni vagy mert értelmesen beszélek?
- Te biztos valami selejt vagy. Egyáltalán hogy jutottal be ide?
- Selejtnek gondolsz?-kérdeztem mérgesen és rá fogtam a fegyvert.
Fel tartotta a kezét és dadogva mondta:
- É-én nem úgy gondoltam.
- Nem bántalak, mert bátor vagy. És mert nem vagyok szörny.
- Hát de ember sem.
- Ha flegmazol kapsz egy golyót és egy idióta szörny leszel.
- Jó bocsi. - mondta és én letettem a fegyvert.
- Szerencsés vagy hogy nem lőttelek le. Nekem nem volt választásom. Engem egyből lőttek.
- Milyen érzés volt?
- Hát milyen lehet ha valakit lelőnek?- mondtam nevetve.
- A halált akartam.
- De te nem vagy teljesen szörny.
- És teljesen ember sem.
- De hogyan lehetséges ez?
- Azt neked nem mondom el.
- És azt elárulnád hogy mit keresel itt?
- Úgy gondoltam vigyázok rátok.
- És nem zavar hogy mindenki utál?
Errr nem volt kedvem se lelki erőm válaszolni, így elmentem onnan. Vissza mentem a csinos kis szőke nőhöz és a néger uriemberhez. Ők bíznak bennem. Én hibám lenne talán hogy utalnák?
Igaz. Nem mondom nekik hogy ne féljenek tőlem. De nem tehetem. Én sem bízok magamban. Csoda hogy a bejárati igazgatóság bízik bennem. Bennem, egy szörnyben.
