A Kimondatlan Virágzása

02

Egy csorda módjára indult meg mindenki az udvarra. Fogalmunk sem volt hova-merre kell mennünk, azt se tudtuk melyik osztályba fogunk járni. Így valahova hátra beálltunk, majd elkezdték a halál unalmas megnyitót rengeteg beszéddel és zenével. A felénél már annyira untuk magunkat Adammal, hogy nekiálltunk kritizálni mindenkit, akiben volt valami minimális kivetnivaló. Sajnos túl későn realizáltuk, hogy mögöttünk bizony állt egy tanár. De nem is akármilyen. Testesebb alkatán azonnal feltűnt a fehér ingen átütő fekete melltartó, ami több dolgot kívánt mutatni, mint azt bárki is szeretné. Na és az a tekintet. Valószínűleg mindent is hallott. Már csak imádkozni tudtunk drága testvéremmel, hogy nem fog minket soha, de soha tanítani.

Időközben észrevettük Jacket a tömegben, aki egy hosszú, fekete hajú lány felé kezdett el mutogatni. Ég felé összetette a két kezét, majd öklét tenyerébe ütögette, mutatva szándékát a gyanútlan gólya felé. Szegényt előre sajnálom. Eltátogtam neki, hogy egy idióta, de azért sok sikert, amire  csak küldött egy puszit. Sose fog megjavulni.

- A tanévet megnyitom! - eszméltem fel az igazgató hangjára, majd később a diákok morgására. Remek.
Adammel megvártuk, amíg mindenki szépen bevonult, hogy aztán késve, de nyugisan megnézzük, hova a túróba is kéne mennünk. Szerencsére idősebb bátyám és három haverja dohányzásból érkezve valószínűleg segíthetnek nekünk.

- Sziasztok - mentem oda hozzájuk. Evan a telefonját előkapva leintett és odébb állt. Kösz.
- Szia Tökmag - ölelt magához Zsombor. Bongyor hajú kedves barátom arca felragyogott jelenlétemben, köszönhető a gyengéd érzelmeknek, amiket titokban felém táplál. De csak titokban, nem hiányzik semmiféle konfliktus senkinek se. Titokban elmondta nekem, megbeszéltük, és lezártuk. Sajnáltam, de az van. Nem az esetem.
- Segíts honnan tudom meg, hogy melyik terembe kell mennünk? - próbáltam ignorálni a másik kettő srác bámulását, de elég nehezen ment.
- 108-as terembe. Fel egyet, balra a sarokba.
- Honnan tudod, hogy ez a mi termünk? - kérdezte Adam, akinek ekkor elkezdett csörögni a telefonja.
- Nekünk nem mutatkozol be Kedves? - csapott le a két keselyű, amint Adam tett egy lépést hátra.
- Onnan tudom, hogy a gólyákon kívül ti, meg valami srác az egyetlen új idén a suliban.
- Értelek.
- Dominik vagyok - nyújtotta felém a kezét az egyik srác. Barna haja hátra volt fésülve, jégkék szemei, pedig kíváncsian vizslattak. Kelletlenül ugyan, de kezet ráztam vele, mire a másik srác elkapta, és drámain kezet csókolt nekem. Jézusom.
- Én pedig Botond.
- Ki nem kap kotont - vágta rá haverja. Remek, a színvonal látom megvan.
- De kapok, emiatt ne aggódj.
- Fúj - húztam el a kezem fintorogva tőle. Értem én, hogy kamaszok, de miért kell mindegyiknek ilyen közönséges, perverz disznónak lennie - Köszi Zsomi, majd még beszélünk. Adam gyere - szóltam oda neki, és amikor láttam, hogy nem jön, kelletlenül elfordultam, de túl hangosak voltak.

- Tesó, normális vagy? Most elszalasztottad az esélyeim - hallottam meg Botond hangját.
- Nem is volt és nem is lesz esélyed - mondta Zsomi - Neked se Dominik.
- Soha ne mond, hogy soha- mondta, amit mindketten egy nevetéssel díjaztak.
- Ember ő a húgom - hallottam meg Evant.
- És?
- Mi az, hogy és?
- Van valakije?
- Nincs és nem is lesz.
- Azt te csak hiszed Barátom.
- Kapd be. Na húzzunk.

- Tesó - rakta le végre a telefont - jön egy haverom, az osztályunkba fog járni, megvárjuk?
- Dehogy várom. Gyere már.
- Miért? Úgyis mindjárt vége az órának.
- Még van fél óra te idióta. Menjünk - felmentünk egy emeletet, és pontosan a sarokban megtaláltuk a termünket. Kifújtam a benntartott levegőt és határozottan lenyomtam a kilincset. Na lássuk.

- Áh az ikrek, gyertek gyorsan üljetek le - rohant le minket rögtön egy kistermetű tanárnő. Leghátsó padhoz siettem, de Adam így is gyorsabb volt, és beült az ablak felőli oldalra. Köcsög.
- Mutatkozzatok be kérlek.
- Lola King vagyok, és családi okok miatt jöttem át ebbe a gimibe - keserű ízzel a számban ejtettem ki a teljes nevemet. Utálom.
- Adam King vagyok, és kénytelen voltam én is családi okok miatt ide jönni - nézett rám szúrósan a szeme sarkából. Lehetséges, hogy a másik suliban felpofoztam az akkori barátnőjét, aki emiatt szakított vele, és azóta nem annyira fényes a kapcsolatunk. De csak lehetséges.
- Jack és Evan is a testvéretek ugye? - kérdezte a tanár.
- Igen - feleltük egyszerre. Látszott a döbbenet az osztálytársaim arcán. Ezek szerint jó hírükben állnak a jó madarak.
- Rendben, üljetek le. Elvileg jön még egy új diák oda mellétek, de addig is beszéljük át mi is vár majd rátok, ebben az évben - és itt le is kapcsolt az agyam, ez a része, aztán tényleg nem érdekelt.