The Black Lord - A Fekete Herceg

A torna

Nemesek, főurak, díszes lovagok...pompa, pompa és poma. Amint a főtérre mentem, ez fogadott. Elfordultam ettől a "gyönyörű" látványtól, és a küzdőtér felé tekintettem.
- Úgy látszik, atyám kézitusára készült...
A téren két asztal volt. Rajta különféle méretű fegyverek sorakoztak.
- Vajon én kivel állok ki? ...

A torna elkezdődött, és elfoglaltam helyemet, onnét figyeltem a csaták folyamatát. Ekkor realizálódott bennem hogy én is ott fogok állni, egy ismeretlen harcos előtt, és életre vagy halálra, de megvívok vele.

A katonáink sorra buktak el. Már csak néhány párviadal választott el a végzetemtől. Egyre idegesebb lettem. Elgondolkoztam azon hogy tényleg akarom-e én ezt? Még van időm elfutni és elbújni valahol.
A gondolkodásomból kizökkentett, amint a nevem meghallottam. Egy katona állt mellettem. Remegve álltam fel, reméltem, hogy nem látszik ez kívülről. A katona az előkészítő helyre vezetett. Nehéz páncélt adtak fel rám, minek súlya úgy nehezedett rám, mint ahogy a közelgő harc gondolata a szívemre.
Beléptem a harctérre. A pompázatos főurak ott ültek a páholyokban kevélykedve, mit sem törődve azzal hogy elöttük épp emberek halnak meg. A szebbnél szebb díszes lobogók és ruhák, amiket egy-egy ház harci színeiként magára öltött, majd elvakítottak engem.
Átnéztem a harctér túloldalára, és úgy éreztem, egy pillanatra megállt a szívem. Egy magas és izmos ember állt szemben velem magabiztosan. Még ilyen messziröl is éreztem, ahogy elszánt tekintete majd keresztülfúrja a páncélom. Szinte égetett nézése.
- Nem hátrálok meg!- mondtam.
Kezembe avettem kiválasztott fegyverem, ami egy könnyű kard volt, és felkészültem a harcra. Az életemért fogok harcolni, a becsületemért, és a királyért. Nem veszíthetek...