The Black Lord - A Fekete Herceg

Az elsőszülött herceg

...sötét erdőben futok, már alig bírja a lábam, úgy érzem hogy a tüdőm majd kiszakad a helyéről. Még mindig hallom a hangjukat üldözőimnek. Tudom nem menekülhetek előlük...
   Hirtelen édes hang szólítja nevem.
-Jamee!!-elkezdek irányába futni. Hallom ahogy üldözőim dobogása elhalkul. Lassítok, még mindig megyek a hang irányába... vajon mennyi idő telhetett már el amióta megtaláltak?...
   Körülnézek. Az éj sötét fátyla vészjóslóan ölel körbe. Most érzem hogy milyen hideg van.
A hangot követve egy szénfekete kopár területre érek. Pont olyan mint amilyennek a régi világot leírják a mondák.
A hegy felé veszem utam. Mélyéről sűrű füst tör elő. Alig látható az éjszakában. Hamar odaérek, a hegy lábánál fekete kapu vár. Belépek rajta. Hirtelen égő fájdalmat érzek mellkasomban, érzem ahogy felemészt, próbálok elfutni de nem bírok mozdulni.....

A felkelő nap fénye fájdalmasan hatol át szemhéjamon. Hirtelen nem tudom hogy hol vagyok. Érzem ahogy egész testem zsibong és fáj. Kinyitom a szemem, és látom hogy a padlón vagyok. Körém van tekeredve a takaró, és kedves kutyám Og, kényelmesen fekszik sajgó lábaimon.
Felülök, erre a háziállatom kelletlen morgással felkel és visszatelepszik a helyére.
Kinyílik az ajtó és Arine szolgálólány jön be rajta.
-Áh, hát már felébredt uram!
Próbáltam felkelni de nem sikerült. Mindenem fájt.
-Hadd segítsek uram!- a lány megfogta a karom és erőteljesen felhúzott. Mindig is ilyen erős volt. Inkább volt a testőröm, mint a szolgálólányom.
-Köszönöm Arine.
-Ugye tudja, hogy ma van a nagy napja?-szólalt meg minden bevezetés nélkül.-Ma van a lovagi torna amelyen az apja, a király kiválasztja utódját. Nagyon bízik magában, uram. Készüljön össze rendesen, hamarosan kezdődik.
   -Rendben Arine. Elhoztad a ruháimat?
Próbáltam kilesni, hogy mit gondolhat rólam, hogy ilyen szégyenteljes helyzetben talált engem reggel, de a rideg, jégkék tekintetén nem lehetett felfedezni semmilyen érzelmet.
   -Természetesen Jamee uram.-felmutatta a ruhakupacot, amit eddig a kezében tartott, majd letette az ágyra.- Itt hagyom.
   -Rendben, elmehetsz.
Arine meghajolt, majd kimért léptekkel távozott, becsukva maga mögött az ajtót.
   Az ablakhoz léptem és kinéztem az udvarra. A szolgálók, lovasfiúk és mindenki úgy nyüzsgött az udvaron, mintha egy nagy hangyaboly lennének. Még javában készülődtek a tornára.
   -Hah, ennyi hűhó egy pár viadaláért, lám tényleg jól él a birodalom.
   Összeszorult a gyomrom, ahogy belegondoltam, mi is vár rám. Már öt éves koromtól gyakoroltam hogyan kell herceg lenni, vívni, kardozni, minden évben figyelmesen néztem a lovagi tornákat hogy megfelelő tudásom legyen róla, hogy egy napon majd megnyerjem a tornámat, hogy igazi király lehessek. Vajon elég lesz 14 évnyi gyakorlás hogy elnyerjem a becsületét apámnak és népemnek?