Cuteiris rejtélye

5. Fejezet: Az elhagyatott pihenőszállás

   A hang támadása után Quentin egy ellenőrző
botot küldött ki, és sokkal lassabban vezetett. Úgy látszik, megrémült, de ugyanez mondható rám is. Csigalassúsággal haladtunk, minden lépés után megálltunk, sőt ha hallottunk valamit, Quentin sikított. Nem rá hasonlított.
    Fél óra elteltével elkezdett hullani az eső.
-Jé, itt is hullik az eső!-nézett rám Quentin, én csak nyögtem egyet, mert mivel barlangban élünk, ezért nem nagyon szoktam meg az esőt. De viszont körülnéztem.
-Quentin, egy állat sincs kint az esőben!
-Ez teljesen normális, nem akarnak megázni!
-De viszont azért nálunk nem ilyen szokott lenni...-majd egyszer csak megpillantottam egy rágcsáló szerűséget egy fa alatt.-Nézd!-mutattam előre, amikor az állat megijedt a közeledő járműtől. Szegényke kiugrott az esőre,      és,...
-Elolvadt. Várjál, ez elolvadt!-mondta Quentin, majd csak utána jött rá, hogy ez mit is jelent. -     -Savas eső.-fejezte be mondanivalóját.

          Gratulálok!! Megismerkedtetek az egyik kedvencemmel! A különleges mérgező esővel, ami abban az egy pillantásban megöli az áldozatát. Ó, persze van kivétel, ha az alany lelke nem tiszta, szóval ha gonosz, akkor semmi baja sincsen az esőben. És persze ez le fog sújtani Cuteirison is. Majd Tidrison is. Majd Csodabolygón is. Mindenhol! Az egész univerzumban!!

A Hang egyre félelmetesebb lett a terveivel. Összerezzenek hangja hallattán, a gúnyos hanghordozása megbanonáz, mélyen férfias hangjától megborzongok. Ilyen félelmet még nem tapasztaltam. De tudtam, hogy ő, a Hang, ezt akarja elérni.
Csendben folytattuk utunkat, a fák sűrűjébe nézve, mintha pont a bajt, sötétet, a gonosz lényeket kerestük volna. A sötétség már rég a bolygóra szállt, így látni lehett Cuteiris főbolygóját, ahol még senki se sejtette, hogy mi készül ezen a bolygón, hogy egy nevezetes Hang, uralni akarja a Hétpecsétes, más néven a Sevanxeria univerzumot. Az egészben az volt a nehéz elhinni, hogy az egész megtörténhet, ha mi nem cselekszünk gyorsan. Szóval rajtunk áll az univerzum sorsa.
Egyszercsak éreztem, hogy valamin áthaladtunk, majd az eső nyugtató kopogása alábbhagyott. Quentin visszahívta az ellenőrző botot, és kiléptünk a teljesen száraz talajra. Előttünk egy ház volt, ami rendkívülien íriszes építmények egyike volt. Egy kis megfigyelés után, védőruhában kiléptünk erre a rejtekhelyre. Én csendben lecsatlakoztattam a védőruhámat mert láttam hogy itt, ebben a helyben minden tele van pigmenttel.
-Manley, hányszor mondjam már, bármi lehet a levegőben!-nézett rám Quentin, én csak csendben odaléptem hozzá, és az ő védőruháját is lecsatlakoztattam. Azonnal megjelent egy mosoly a szája sarkában, mert ő is átérezte azt, amit én. Az otthont.-Pigment.
   Néhány percig élveztük, hogy az éltető pigment csiklandozza bőrünket, majd elindultunk a házba körülnézni. Tágas, íríszes berendezésű szobákból áll. Két hálószoba, és egy nappali, de nagy kupleráj volt. Úgy látszik, hogy innen siettek elmenni. Leültem az egyik kanaparéra, majd porfelhő szált ki belőle. Quentin addig kitette a külömböző kütyüket, ami megvéd minket. Találtam egy kinyitott könyvet az asztalon, azt tanulmányoztam.
-Jackpot!-ugrottam fel, és rohantam el Quentinhez, majd mutattam neki a szöveget.
-Ezek naplóbejedzések! Várjál, elolvasom: a figura itt nem tud elérni minket, mert nem íriszes. Tényleg!! Ez egy mágikusan kialakított tér, csak az látja aki íriszes! Ez megoldja a próblémánkat!-ugrott fel Quentin, és elszaladt a falon található térképhez.-A papír elsárgult, a berendezés régimódi, szóval elég rég lehetett itt az az íriszes. Ezek a szögek biztosan a további szállásokat jelzik, és ha megnézed, a szögeket, azok a bolygó.... Központjába vezetnek. Nézd meg mi van a naplóban a Központ nevű helyről.
-Máris nézem.... itt van! "Központ az az Éjfél-
-bolygó közepe. Inenn irányítja a bolygót a hallhatatlan Rausar."-olvastam fel neki a szövegrészletet.
-Halhatatlan, tehát vagy egy tidrisi vámpír, vagy egy Csodabolygón élő főnemes. Ó, és megtudtuk a bolygó nevét, Éjfél-bolygó.-gondolkozott hangosan Quentin.-Biztos ő az a furcsa hangról van szó, szóval, ő most nem tud elérni minket!
-Igen..
-És ha a pihenőszállásokat követjük, Központba érünk, és legyőzhetjük vagy egy fémkaróval, vagy egy vérnyílall. (A vérnyíl az egy olyan fegyver, amivel egy Csoda-nemest lehet megölni. A vérnek egy másik űrlény vérének kell lennie.) És megmentettük a világot!
-Najó Quentin, de ez nem ennyire egyszerű, ahogy mondod! Ha vámpír, akkor szupersebességű, gyorsan gyógyuló tudós, ha pedig főnemes, akkor még ereje is van. Az pedig lehetséges, mert egy vámpír nem lát be a fejedbe csak úgy!
-Ennek van értelme, de figyelj, itt van előttünk egy terv! 12 szálláspont van, jó messzire egymástól. Holnap indulunk, és elérjük a 2. szállást. Mint ahogy mondtam, jó messze van, szóval sokáig fogunk utazni. A  tizenkettedik, elérése után, majd megtárgyaljuk, hogyan tovább.
-Vegül is, jó,de..
-Na ugye, mo..
-Ne vágjál a szavamba!-ordítottam el magam, majd egy kicsit vártam, és folytattam.-Szóval, Rauszarka, bármi is a neve, bármikor telepatikusan ránktámadhat. Ez csak az eleje, szerintem, ha a következő támadást túléljük, be fog keményíteni!
-Rausar, és ebben igazad van. Átnézem a fegyvereket, addig te nézz körül, és klónozz még néhány almát, mert már csak egy maradt. Ó, és itt alszunk, az enyém a bal oldali szoba!
-Jó.-sóhajtottam, majd kimentem az udvarba. A mosolyik ott ficánkoltak a napsütésben, én is csak úgy szívtam a pigmentet. Jó érzés volt, egy elernyedt léleknek újra védőruha nélkül kilépni a levegőre, és boldogan, újra otthon érezni magát. Egy kicsit csak úgy álltam, és néztem a mosolyik örömtáncát, és csöndesen, de érthetően kuncogtam el magam érzelemteljesen, majd körülnéztem. Volt egy kis bevetett földterület, ahol málna, szamóca, paradicsom, és uborka termett. Én felszedtem az összes gyümölcsöt, és zöldséget, majd eldöntöttem, hogy meglepem Quentint az íriszkonyha különlegességeivel. A bajtársam bezárkózta magát a szóbájába, és csikorgó hangok szűrődtek ki a faajtó kis réseiből. Én elkezdtem a paradicsomleveses piskóta készítését, mert szerencse a klónózógépnek, jó sok lisztünk volt. Díszítésnek raktam a paradicsomlevessel leöntött piskótára néhány kerti virágot. Majd desszertnek erdeigyümölcstortát készítettem, amibe a piskótájába virágreszeléket raktam. Fél óra múlva csodálatos illatot lehetett érezni az egész házban.
-Vacsora!-kiáltottam el magam, majd leültem a megterített asztalhoz, és öntöttem magamnak és Quentinnek. A barátom tágranyitott szemekkel ült le az asztalhoz.
-Ez.. ez mit jelentsen?-kérdezte.
-Gondoltam megleplek, így készítettem egy kis finomságot.-ezután mindketten elnyammogtuk a finomságokat, majd elmentünk aludni. Én azonnal elaludtam a tiszta, bevetett ágyban, és vártam, hogy elnyomjon az álom.

Juhú! Ezt a részt jó gyorsan leírtam. Ha van ötletetek, hogy mi legyen a gonosz főhős, vagy legyen-e cselédje, nyugodtam megírhatjátok kommentbe!! Előre köszi!! :)