Manley vagyok egy átlagos 72 éves íriszes. Ez talán furcsán hangzik, mert a ti bolygóitokon talán sok a 72 év. Na most segítek: 72 írisz év az kb. 18 földi év. Még egy Jelem sem van. Én egy idegenvezető vagyok Pastellandben, mert Pastelland az egyik legszínesebb város Cuteirisban, meg a más bolygókról érkezett élőlények szívesen megcsodálják a betegesen boldog városunkat.
Felébredtem. Kinyijtóztattam most színtelen karjaimat (fehér), és megsimogattam Mosolyimat Drexyt, aki babarózsaszín szőrcsomójával narancssárgává változtatott. Kifejezetten boldog lehet most. Tényleg!
Ma van a Boldogság napja! (A Boldogság napján ünneplik az évfordulóját a háborúmentességnek. Ez esetben, 1243 éve mindenki boldog.)
Kinyitottam a pastellandi barlangcsoportra nyíló, pillangóvirágokkal teli ablakomat.
(Köztudott, hogy Cuteirisben mindig föld alatt építenek, mert nem akarják csúnya épületekkel elrontani a természet szépségeit.)
Már régóta folyt a karnevál. A narancssárga színű íriszesek táncoltak, és élvezték a Boldogság napján elszabadított gyönyörű Irispillangókat.
Drexyt, és magamat felöltöztettem a nyári ünneplőruhánkba, és már indultam is a központban található, idegenvezető hivatalba.
- Két percet késtél Manley, de a Boldogság napján mindent szabad. Élvezd Életed!-szólt rám a főnököm, amikor beérkeztem az égszínkék kőből kifaragott márványos ablakú idegenvezető hivatalba. Ma még a hivatalba is másmilyen volt az élet: az emberek újraéledtek, izgalmasabbnál izgalmasabb boldog pillanatokat osztanak meg egymás között.
Drexyt elvittem a Mosolyiőrző boldogság ketrecbe, ahol már izgatottan ültek Drexy régóta ismert barátai.
"Ha Szambu itt van, akkor neki is itt kell lennie"-gondoltam magamban, mire már meg is érkezett a válasz.
- Boldog Boldogság napját Maly!- jött hozzám a fehér-kék hajú fiú, aki nararncssárga kezeivel már meg is ölelt. Ő Quentin, a legjobb barátom.
Már 70 szép esztendeje ismerjük egymást.
- Szia Quent! Boldog Boldogság napját neked is!- préseltem ki magamból a szót, mert annyira szorított az ölelésben, hogy a szín is kiment belőlem. Újra fehér lettem.
- Ömm, bocs, mindjárt segítek!- Quentin összehúzta szemöldökét miközben az egyik ujjammal megérintettem, és újraszineződtem.
Ő is itt dolgozik, együtt próbáljuk összegyűjteni a hét Jelet. Úgymond neki hat. Az anyja egy meteorzuhanás alatt színkárosodást kapott, (színkárosodás egy olyan betegség miben egy íriszes elveszíti túlnyomórészt a pigmentjeit, szóval már nem tud színeződni, és ebbe belehal, mert a pigment egy íriszesnek, az olyan, mint egy földinek a szív) így meghalt. Szóval szegény Quentin 47 éves korában megkapta a Szomorúság Jelét.
- Bocsánatot kérek a Boldogság elvételéért, de Manley idegenvezetőnek mennie kell, várja a Boldogak csoportja.-szólt az egyik kollégám, és mivel Quentin még mindig érintkezett velem, most ő lett lila (nagyon féltem). Tudniillik, hogy a Boldogak csoportja évente ellenőrzi a színek Nirvanájának állását, hogy egyvonalban maradhasson a hat bolygó. Persze évente eljönnek hozzánk a Boldogság napján, és egy idegenvezető (ez esetben ügyetlen én) körbevezeti őket a városban. Elindultam sietősen, mert tudtommal nem nézik jó szemmel, ha valaki elkésik. De nem lesz semmi baj. Ők is íriszesek!
-Boldog Boldogak napját kívánok, e gyönyörű színes, boldogsággal teli napon!-köszöntöttem őket, úgy tudom, hogy szeretik ha valaki csicsásan beszél.
- Végre megjöttél leányzó!- kiáltottak nekem, egyáltalán nem íriszes módban. Úgy látszik félvérek. (Azok a félvérek, akiknek az egyik szülője földi.)
Négy óra múlva, végeztem velük, szerintem eléggé jó benyomást keltettem, ügyetlenségemet elrejtve. A magamfajta pastellandiek nem szokták elrejteni a tudásukat. Nagyot sóhajtva Drexyvel hazafutottunk, és ledőltünk a hajgyökér-növény kanapéra. Nem gondoltam volna, hogy engem fognak kiválasztani e nagy szókincsel rendelkező feladatra. Hiszen egy Jelem sincsen!
A Hold ébredésekor (naplemente) elmentem lefeküdni, a földi hiúzbőr ágyamba. Születésnapomra kaptam szüleimtől.
Reggel a Nap ébredésekor szokásos időpontbam keltem, ilyenkor a reggeli írisztánc
(Íriszesek reggel táncolnak az utcákon) már javában folyt, de ma boldogtalanító csönd volt az utcán. Nyomban megnéztem a Táv-Vevőt, másnéven a TV-t, kitűnő íriszes találmány, és abban a pillantban azt hittem megjön a Szomorúság Jelem. De mégsem.
A TV-ben az állt, hogy egy relytéjes 7. bolygó megjelent a Szeretet, és a Boldogság bolygó között, amelynek nincsenek pigmentjei. 40 íriszes meghalt, mivel egy űrszállító belerepült.
50 íriszes megkapta a Szomorúság Jelét, mivel meghaltak az ismerősei.
Azonnal felkaptam Drexyt és rohantam Quentinhez. A babarózsaszín hajamat nem is fésültem meg, hanem azonnal kint voltam az utcán. Egyedül. Drexy átszinezett engem mélytengeri kékre, így rajtam is meglátszott, hogy valami nincs rendjén. Úgy éreztem, hogy megtaláltam boldogtalanító kalandomat.
Helló! Nem bírtam tovább. :) Ki kellett dobnom az újjab fejezetet még november előtt. A dőlt betűs mondatok a magyarázatok.
A következő részben fény derül hogy Quentin mit gondol erről, és elkezdenek tervezgetni... valamit. :)
Vote, komment ha tetszett, én mindent beleadtam, hogy vicces legyen.
Solingerer <3
ESTÁS LEYENDO
Cuteiris rejtélye
Ciencia FicciónEgy hat bolygóból álló elátkozott bolygócsoport, ahol sose volt háború, mindenki boldog. De, a hetedik bolygó megjelenése után, minden megváltozik... Ismerd meg Manley életét, ahogy a kaland vágyából, egy igazi kaland lesz.
