Bűnös gyönyör

●1.fejezet●

Gyerekek. Azt hiszem hiba történt, ugyanis épp kutyára vigyáztam, mikoris addig mászkált hogy publikálta a sztorit... De hamár így alakult nem szedem le, úgyhogy jó szórakozást mindenkinek hozzá! Most úgyis jól jön egy kis pozitív megerősítés...

Axel's POV

Gondolom, mielőtt elkezdeném, illene írnom magamról egy rövid bemutatkozásszerűséget.

Becsületes nevem Axel Ambrose, 21 éves vagyok, grafikusnak tanulok az egyetemen, apámmal és édesanyámmal - édesanyámat nagyon szeretem, apámat kevésbé... - élek egy szép, kertes házban, a kertvárosban. Sok barátom van, akikkel rengeteget lógok. Imádok rajzolni, a barátaim azt mondják nagyon jól tudok, ezért néha el szoktam adni a rajzaimat, és elég sokat fizetnek érte. A szüleim nagyon büszkék rám, ami boldoggá tesz.

Ugye te sem hitted el ezt a tökéletes vagyok faszságot?

Lehetnék akár ez is, de mivel az igazat kellene mondanom, ezért itt van az igaz változat...

A nevem, ami minden csak nem becsületes, Axel Ambrose, 21 éves vagyok, egyedül élek egy rohadt nagy házban, és nem vagyok más, mint egy vérbeli, szexéhes, hímkurva. A szüleimről annyit, hogy az anyám még kiskoromban meghalt rákban, az apám... róla elég annyi egyelőre, hogy utálom. Nincsenek barátaim, inkább csak szexpajtásaim... és büszkén állíthatom, hogy az egyik legnépszerűbb kurva vagyok a városban!

Azt hiszem, ennyi elég is volt magamról... a többi finomság, és az életem további alakulása - amiről annyit elárulhatok, hogy rengeteg minden fog változni benne - úgyis kiderül a történetből.

~¤~

- Farkakat akarook! - ordítottam el magamat az otthonomban, ami majdhogynem visszhangozta szavaimat.

Már több mint egy hete nem dugott meg senki sem. SENKI! Ha... így folytatom... vibrátort kell használjak... Kész szégyen! Eddig eljutni, hogy már egy hete egy ügyfelem sem volt... Tiszta szívás! Meg fogok halni ha így folytatom... de ha nem is halok meg, akkor ki fogom verni a hisztit, ha a közeljövőben nem verhetek ki egy farkat sem.

Már reggel óta bámulom hol a telefonom, hol a tv-t, és kezd egyre reménytelenebbé válni a helyzetem. Nem igaz, hogy senki sem akar dugni velem! Ilyen a világban nincs... Pedig egy hete az utolsó napon tíz ügyfelem is volt! Lehet, hogy másnap nem tudtam lábra állni, de rengeteget kerestem legalább! Több mint fél millát kaszáltam... Totál megérte.

Most meg?! Semmi! Egy árva üzenet se... ez már tényleg a vég! Írjon már valaki!

Szinte szabályszerűen épphogy ezt hangosan kimondtam, már rezgett is a telefonom, hogy üzenetem jött! Végre!

Egy visszatérő ügyfelem írt, hogy holnap négykor igénybe venné a "szolgáltatásomat".

Azonnal elfogadtam, habár már megtehetném, hogy elutasítom azokat, amiket nem szeretnék elvégezni... a kezdetekkor még minden piti rosszabbnál rosszabb "munkát" elvállaltam, de már eljutottam arra a szintre, hogy mondhatok nemet egy megbízásra.

Mindenesetre, bírom ezt az ügyfelet... általában olyan fél órára szokta igénybe venni a szolgáltatásomat, és elég jól fizet, amit el is várok, elvégre ő valami nagymenő üzletember. Legtöbbször akkor szokott engem hívni, amikor pár hétre külföldre megy, és szeretne egy kicsit "szórakozni", mielőtt belemerül a kemény munkába, vagy ha "vigaszra" van szüksége, valami rosszul elsült üzlet után. Ilyenkor kicsit durva szokott lenni, de van nála sokkal rosszabb ügyfelem is, és ilyenkor sokkal többet is fizet, úgyhogy szívesen elvállalom a "munkáit".