Légy az enyém!

1_5

Már az óra első 10 percében megtapasztalhattam azt, hogy mit is értett ezen Masmumi.

Ez a töri óra is jól kezdődött. A tanár bekapcsolt egy 45 perces dokumentum, filmet, hogy valamivel elüsse az időt míg mindenki alszik beleértve a tanárt is. De az várható volt, hogy senki sem figyel a filmre és senki sem figyel egymásra.

Eleinte próbáltam Masumitól minél távolabb húzódni azon a kis keskeny padon de minden apró odébb mozdulásomnál ő is odébb jött felém.

Na ez kész már csak ez hiányzott. Már javarészt félálomban voltam amikor megéreztem egy hideg érintést a combomon. amint lepillantottam Masumi kezét láttam ahogy pihenteti a combon.

Szépen illedelmesen lelöktem a kezét a combomról. De nem hagyta ennyiben. Végül elkezdte simogatni az arcomat a másik kezével. Itt már végképp összezavarodtam. Most akkor mi van itt? Masmumi most csak játszana? Vagy komolyan gondolja?

Én:- Masumi hagyd már abba! Szóltam rá elég megszeppenve

M:-Mi az? Nem tetszik?

Én csak hallgatok. Egy szó sem jön ki a számból. De még miért nem tudok semmit se mondani? Esetleg azért mert tetszene?

Én:-Miért ültél ide mellém?

M:- Azért ültem ide melléd mert több időt szeretnék veled tölteni.

Szerintem gondolhatjátok, hogy kikerekedtek a szemeim amint ezeket a szavakat kiejtette azon a formás és szexi ajkain. Formás és szexi? MI VAN VELEM?!?!

Hirtelen Masumi egyszer csak behúzott hirtelen az ölébe és átkarolt engem így elvágva minden szabadulási lehetőségemet. De persze mindenki leszart mindenkit szóval senki sem jöhetett volna segítségemre. Nem minta akármikor is jöttek volna segíteni akármiben is.

Én:-Masumi! Mit csinálsz??

M:-Semmit.

Ez aztán egy nagyon jó válasz a kérdésemre.

Ezután beletúrt a hajamba és közelebb hajolt a nyakamhoz és nyomott egy puszit rá. Már végképp szabadulni akartam a szorító keze közül de hiába. Valahogy ezután már nem is akartam kiszabadulni. Élvezni kezdtem.

Ezután Masumi lejjebb engedett a karjaival. A szemeink szemkontaktust vettek fel. Láttam mintha egy jobban akarna közeledni az ajkával az én ajkamhoz. Egyből visszatértem a „transz" szerű állapotból és rájöttem mi is történik éppen.

Felugrottam szorító karjai közül és a táskámhoz nyúltam. Felkaptam a vállamra és egyből kirohantam a teremből. Egyből a kedvenc mosdóm felé vettem az irányt. Mivel az iskolánkba rengeteg de szó szerint rengeteg mosdó van az iskola túl oldalán lévőt használom mivel oda soha senki sem szokott járni.

Mikor odaérkeztem a mosdó ajtajához berohantam, levágtam a táskámat a földre. Belenéztem a tükörbe és azt láttam, hogy könnycseppek gördülnek le az arcomon. Próbáltam abbahagyni a sírást de nem ment. Nem is értem, hogy miért sírok.

Engedtem egy kis lágy meleg vizet. amiben megmostam az arcom. Az óra végéig ott maradtam.

A nap többi része hamar elment. A többi órán is bent volt Masumi de már nem mellettem ült hanem keresett magának egy másik padot.

Az órák végén elindultam haza. Egy bő 20 perces séta után hazaértem.

Alig vártam, hogy bedőljek a pihe puha ágyamba. Az ajtón beérve láttam, hogy Ren már nagyon jól érzi magát. Épp ebédet csinált magának.

R:- Szia Ei! Mi újság?

Már meg se akartam hallani, amit kérdezett tőlem inkább csak ránéztem gyilkos tekintetemmel.

Felérve a szobámba a fürdőhöz indultam és vettem egy gyors zuhanyt. Mivel a holnapi napra semmilyen tanulnivalóm sincsen csak elméleti de azt is megjegyeztem órán, így hát felvettem az egyik kedvenc és puha pizsamámat, beljebb húztam a sötétítőt, megcsináltam a jó nagy ágyamon egy kis fészket és oda befeküdtem.

Hirtelen a telefonom csipogására lettem figyelmes. Messengeren Atsuya írt

Életem értelme💪💪💪 ❤️❤️😍 írt neked.

Igen ez a beceneve.

💬Hali Ei! mi újság? Ma olyan letörtnek tűntél.

💬Szia Ats! Háát semmisem csak ma olyan kedvem volt.

💬Ne hazudj nekem. Tudom. hogy van valami bajod.

💬Jaj te mindig átlátsz rajtam.

💬Van kedved hozzá, hogy átmenjek és ott is aludjak nálatok? Meg nézhetnénk valami jó filmet? Mit szólsz hozzá?

💬Felőlem, ha neked nem vagyok nagy teher akkor nyugodtan átjöhetsz

💬Ei... Ne mondj ilyeneket. Nekem sose lennél teher számomra.

Olyan jól esik, hogy ilyeneket ír nekem. Mivel Ren-en kívül az egyetlen barátom.

Én:-REN!!! KB 1 ÓRA MÚLVA ÁJÖN HOZZÁNK ATSUYA! kiabálok le Renhez a konyhába. Ha nem kiabálnék akkor biztosan nem hallana meg főzés közbeni zenehallgatásban.

Viszonylag hamar eltelt ez az 1 óra. Elkezdtek csengetni a bejárati ajtón. Szélsebesen megyek le kinyitni az ajtót. Kinyitom és ott áll Atsuya.

A:- Szia Ei!

Én:- Olyan jó hogy végre itt vagy!

Erre meg reflexből megöleltem. Nem is tudom miért csináltam. De ő is visszaölelt.

A lépcső felé igyekeztünk felmenni a szobámba. Utunkat Ren állította meg, aki csak mosolygott egyet rám. Atsuyát nagyon elkezdte a szemével méregetni, mint aki azt akarná közölni, hogy ha bármi rosszat csinálsz megöllek!

Felmentünk a szobámba.

Én:- Basszus! Elfelejtettem rendet pakolni. Ki is ment a fejemből, hogy megfogod látni. Várjál csak mindjárt összeszedem a dolgokat.

A:- Hagyd csak Ei. A te szobád semmilyen az enyémhez képest. Sőt a szobádban nincs is kupi.

Ezután kiválasztottunk egy vígjáték filmet és el is kezdtük. Mikor már befejeződött akkor szépen megágyaztam mindkettőnknek. Én az egyik oldalon, Atsuya pedig az ágy másik oldalán fog aludni. Miközben én ágyazok Atsuya elment zuhanyozni.

Mikor befeküdtünk az ágyba hamar elnyomott minket az álom. Egy röpke beszélgetést még azért tudtunk váltani egymással.

Mivel a holnapi napon fogjuk kiválasztani hogy kinek fogunk Mikulás ajándékot adni remélem hogy Rent vagy Atsuyát fogom választani. Nem pedig Masumit vagy Ichirout.

Ha esetleg bármi észrevételed van, vagy csak szeretnél valamit írni akkor kommentben nyugodtan megteheted! Ha tetszett akkor nyomj rá a „Vote" gombra! ❤