Alvilági vámpírok

02.

Ébresztőm hangos riasztással jelezte,hogy ideje felkelni.

-Csak meg 5 percet!-nyögöm

-Felkelés!-nyit be apa

-Ahjj

-Na nyomás. Iskolába kell menni.

Felülök pihe-puha ágyamból,majd a fürdőbe veszem az irányt. Megmostam a fogam,és megmosakodtam. Ezután visszamentem a szobába,apa valószínüleg már kiment. Előveszem a kedvenc polómat,majd egy hozzá illő fekete melegitő nadrágot.

Felveszem a kabátom,majd kimegyek az ajtón. Még gyorsan felhúzom gyönyörű szép gyűrűmet ,ami megvéd a démonoktól. Sajnos csak tőlük. Mondjuk az igaz,hogy ők vannak a legközelebb,de ők a legveszélyesebbek is. Tudni illik minden fajnak külön bolygója van. Mi vagyunk az elsők,melletünk a démonok. Hálistennek nem tudnak átjönni,csak ha megnyitják a hídat,amit iszonyú nehéz.

Nem kell senki se odavigyen engem,mert egyáltalan nincs messze az iskola.

Fülembe helyezem fehér fülhallgatómat,majd elindítottam az egyik kedvenc zeném.

Mire mar láttam az iskolát,kivettem,és bementem a börtön kapuján.

Az osztályomban rögtön észrevettem Kiarát,amint felém fut. Megölelem.

-Beszélnünk kell.

-Baj van?-nézek rá aggodalmasan

-Nincs!-mosolyog-gyere suli után át.

Mosolyogva bólintok.

-Lám,lám!Nézzétek a leszbiket.-hallok meg egy mély hangot hátamnál.

Scott Malone. Hallom mély nevetését. Nos,látszik még nem ismer. Lassan elengedem barátnőm,majd megfordulok.

-Lám,lám. Mindjárt úgy leütlek,hogy még egy láma is megirigyelné!-magabiztosan ellé álltam

Mindenki nevet.

-Milyen nagy lett az a csinos szád.-mondja,majd elindul a helyére.