-Úr isten,fel kell hivnom Nicket!-és gyorsan a telefonomért nyultam
- Nem veszi fel.. Haza kell mennem most!
-Nem egyedül nem mehetsz! Fel szerelkezünk és veled tartunk.- jelentette ki Hank aggodalmas hangok.
~~~~
Kiértünk a házunkhoz.
- Antonio te maradj kint Saraval a kocsiban!-szólalt meg Hank a radioban.
-De nem maradhatok bent bemegyek én is!-jelentettem ki kétségbeesett és egyben bátor hangon.
- nem amíg nem tudjuk mi van bent!
Toni ügyelj rá hogy amíg nem szólok ne jöjjön be.
-Rendben.- mondta Toni miközben engem tartott szemmel.
Bementek.Csend volt nem volt lövöldözés. Ezek szerint vagy nincs bent senki aki árthat bárkinek vagy már nem él.
- Toni be kell mennem nem fogok itt zsebre tett kézzel várni.-és azzal a lendülettel amivel kimondtam azt a mondatot be rohantam a házba.
Az előtérben nem volt semmi. Túlságosan nagy csönd volt. Végig szaladtam a nappalin a konyhába de a küszöbön meg álltam nem tudtam tovább menni. A földön feküdt Nick és Tomi is. Mindkettőjüket fejbe lőtték. Hankék körülöttük áltak mert már úgysem tudtak semmit se tenni. Ahogy megláttam őket össze csuklottak a térdeim de Alvin megfogott.
-Ne ne ne!!
A hangos kiállításokra már Antonio is beért a konyhába.
-Kihivtuk a mentőket de már késő. Sajnálom Sara!- szembesitett Hank a tényekkel.
-Gyere ki Sara!- Mondta Jay mivel idő közben a helyszinelők is megérkeztek.
- Nem, itt akarok maradni még..-mondtam Nick holttestére borulva.
- Nem lehet. Gyere Sara, kérlek!
Nagy nehezen felálltam, és Jayel kimentem.
~~~~~
Vissza indultunk az őrsre. Toni vezetett. Egész úton csak sírtam és arra tudtam csak gondolni, hogy ki tehette, ki küldhette azt a levelet.
Mikor vissza értünk a többiek már rég az ügyön dolgoztak.
- Sara! Hogy vagy?-kérdezte Egér mikor meglátott a monitorok mögül.
- Hát ahogy mások amikor megölik a családját.- mondtam kissé mogorva módon.
Már épp az asztalomhoz értem volna ahonnan már elvitték azt a dobozt amit kaptam. Amikor Hank behívott az irodájába. Az úton lenyugottam annyira hogy tisztán tudjak gondolkozni. Amikor beléptem az irodába becsuktam magam mögött az ajtót. Hank mutatta hogy üljek le az egyik székre, így is tettem.
- Sara nagyon sajnálom ami történt de ezt meg kell kérdeznem. Tudsz tiszta fejjel gondolkozni és nyomozni? Mert ha nem le kell hogy vegyelek az ügyről.
- Tudok dolgozni az ügyön nem kell levenned róla. De éreztél már olyat, hogy az életed egyik pillanatról a másikra értelmét veszti?
- Igen.- válaszolta. És ahogy ezt kimondta Ruzek lépett be az ajtón.
- Kellene egy kis segítség!
- Megyek.- válaszoltam majd felkelltem a székből és elindultam kifelé de mielőtt kiléptem volna rápillantottam Hankra.
- Szóval, össze szedtük az eddigi ügyeidet. Át kéne nézni hogy kinek lehetett volna nyomós oka ezt tenni.
- Rendben, kezdjük.
Át nyálaztunk kb 30 ügyet, de semmi.
- A francba is így soha nem lesz meg az elkövető. Életemben úgy 100-200 ügyet oldottam meg!-pattanok fel idegesen a székemből.
- Legyél türelmes!- Mondja Alvin nyugott de mégis határozott hangon.
- neked könnyű hiszen nem a te családodat ölték meg!- épp amikor ezt kimondtam megláttam egy képet egy emberről akit én tartoztattam le.
- várjunk csak! Szerintem meg van.- mutatok rá a táblán lévő képre.
-Jack Hugh. 10 éve tartoztattam le amikor a fiával elakartak szökni az országból egy gyilkosság után. De a letartoztatásnál egy eltévedt golyó eltalálta a fiát és meghalt. És azt a golyót én lőttem ki és meg pattant egy autón.
- Biztos?- szólal meg Hank miközben jön ki az irodájából.
- Biztos! Amikor beültették az autoba meg fenyegetett hogy ezt meg megkeserülöm,hogy megöltem az egyetlen családtagját.
- Stimmel, 3 napja engedték ki a sittröl.- szól közbe Egér.
- És nem akartál esetleg erről szolni akkor amikor megtörtént?- Háborodott fel Antonio
- Akkor még nem voltunk olyan jo viszonyban hogy bármit is el mondjak neked.- és miközben ezt kimondtam magasra vont szemöldökkel értetlenkedett.
- Najo elég legyen! Egér ,ki tudod deríteni hogy hol lakik mióta kijött?- vágott közbe Alvin a veszekedésünkbe.
- Már is mondom..... Meg is van Campbell avenue 4143.
-Oké öltözzetek be indulunk!- jelentette ki Hank.
Lent a hátsó kocsi bejárónál elcsiptem Alvint.
-Al!-kialltok utána- Szeretnék bocsánatot kérni az előző kirohanásomért.
- Semmi baj megértem nem lehet az ember mindenkivel kedves amikor ilyen történik a családjával. Na gyere ide! -amikor kimondta magához ölelt.
~~~~~~~
Amikor odaértünk Jack épp pakolt be a bőröndjébe. Berontottunk. Mikor meglátott minket elrohant a hátsó bejárati ajtóhoz és kiszaladt rajta. Én és Jay utána szaladtunk. Szerencsénk volt hogy már nem volt jo kondiban mivel hát igencsak közeledett a hatvan felé. Én értem el először leteperten a földre és a fejéhez szegeztem a fegyverem. Amikor Jay odaért leszedett róla és megbilincselte. Őszintén megmondom hogy ha nem jön Jay golyót repitettem volna a fejébe. De nem tettem, viszont miután felkászálódott bevertem neki egyett.
- ezt a családomért kapod te szemét láda! Csak hogy tudd hogy a fiad halála baleset volt! Nem az én hibám!
Pár másodperc múlva meg jöttek Antonioék is. Antonio hozzám rohant gyorsan mert egy kicsit felsértettem az acromat ahogy a földre vetettem magam Jackel együtt.
- Jól vagy? - kérdezte aggódoan. Én csak biccentettem egyet hogy jól vagyok. Még nem láttam hogy ennyire aggódott volna értem. Jó érzés volt.
~~~~~
Miután megírtam a jelentést haza mentem. De mielőtt elindultam volna Hank behivatott az irodába.
-Jobban vagy már egy kicsit?
-Egy kicsit igen. Mit szeretnél?
-Menj el egy pár hét szabira rád fér.
-De Hank jól vagyok és akkor leszek jobban ha dolgozhatok.
-Erről nem nyitok vitát.
- Rendben. Hát akkor majd találkozunk. Szia!
Haza értem fél óra autózás után. Bevallom nem volt jo érzés haza menni. Az ajtó fel volt feszitve a szőnyeg véres volt. De valahogy nem érdekelt, egyből a fogyasztót vettem célba amiből kivettem egy üveg wiskeyt. Kerstem egy karácsonyi videot amit még Nick vett fel.
Egész éjszaka azt néztem. És kisirtam az összes fájdalmam.
~~
Másnap reggel felöltöztem, majd kihaladtam az autóhoz és beinditottam. Az örs felé vettem az irányt de valahogy nem ment. Minden háztömbnél meg kellett állnom mert elragadtak az érzelmek és az emlékek.
Lassan de beértem. Felballagtam a lépcsőn kinyitottam az ajtót és tovább mentem.
Nem volt fent senki. Biztos valamilyen ügy miatt kimentek terepre.
Igy hát lementem Platthez.
- Jo reggelt!-köszöntem.
- Hello Sara hogy vagy?
- Hát nem éppen a legjobban. De megleszek valahogy. Ömm Voight-ék hol vannak? Telejesen üres az emelet.
-Ismered Voight-ot, nem éppen az a típus aki megosztja az emberekkel hogy hová megy és mikor.
És abban a pillanatban belépett az ajtón Voight. Bolintottam neki köszönés képpen majd intett hogy menjünk fel.
-hol vannak a többiek?
-Vallatnak egy pasast egy kettős gyilkosság ügyében. Menjünk az irodába.
Besétáltunk az irodába.
-Figyelj Hank, én.....-és itt véget is ért a mondatom mivel félbe szakított.
-Kiveszel egy jó hosszú szabadságot.-jelentette ki. Úgy egy hónap.
-De Hank nekem nincs szükségem szabadságra! Jól vagyok!
- Látom rajtad. A szemeid ki vannak vörösödve a sok sírástól. Elmész szabadságra erről nem nyitok vitát.
-Hát jo legyen. De egy hónap nem több.
Bólintott és ezzel adta tudomásomra hogy beleegyzett.
- Hát akkor én megyek is. Nem akarom hogy a többiek így lássanak.
Ahogy kimondtam célba is vettem az ajtót.
-Sara!
-Igen?
-Ne csinálj semmi butaságot rendben?
-Rendben.
Lesétáltam a lépcsőn és a kijáratot céloztam meg. Még időben mert hallottam Jay hangját ahigy jön fel a hátsó lépcsőn.
Az utam haza vezetett és ahogy haza értem ledoltem az ágyamra, és bámultam a plafont ki tudja meddig.
Remélem tetszett a story! Mondjuk eléggé tragikusra sikeredett.És bocsánat hogy ennyire rövid lett de ez az első "irományom".
Ha szeretnél második részt és ígérem nem lesz ilyen rovid, akkor írd le kommentben! Köszönöm hogy elolvastad!!!!❤
