Hogyan kéne vigyáznom rád? [ TaeGi Fanfiction ]

10. fejezet - Huza-vona

SURPRISE! :D Fogadjunk azt hittétek, hogy ebben az életben már nem lesz új rész, de per pillanat, mint látjátok, épp kellemes csalódást okozok nektek. ;) Regélhetnék róla, hogy az ígéret ellenére miért tartott fényévekig, mire ezt most itt olvashatjátok, de mivel nem ezért kattintottatok ide, így megpróbálom csak röviden és tömören exkuzálni magam; utálom az egyetemet, kényszerből vagyok ott, nem ezt akarom tanulni, agyfaszt kapok a sok hülyeségtől, nem látom különösebb értelmét az életemnek, ebből adódóna életkedv nuku. Hiába lelem örömömet a fici írásban, de életkedv nélkül az sem nagyon megy, na meg persze vannak más érdekeltségi köreim is, amik sokszor nem igényelnek annyi összpontosítást és ezért elvonják az írásról a figyelmemet. :/ Sőt már neki is álltam korábban, a nagy része már egy ideje kész volt, de egy pontnál nem tudtam folytatni, most viszont erőt vettem magamon. No de nem panaszkodom, (tényleg nem, csak megosztom veletek a felmerülő nehézségeimet XD) lényeg a lényeg, hogy megszületett ez a szép kerek számú fejezet, amit alább olvashattok is. Bár, mint említettem, kicsit nehéz szülés volt és a címhez hasonlóan tényleg huza-vonásra sikeredett, de majd mindenki eldönti maga, milyen lett. :3 Akik meg esetleg nagyon várták, azoknak lehet úgy is mindegy, elvégre aki nagyon éhes az bármit megeszik. XD (Kivéve én ><") Persze ezzel nem arra céloztam, hogy összecsaptam nektek, csak hát na... :D Nem mellesleg meglepődtem, hogy annak ellenére, hogy az elmúlt majd két hónapban nem is aktívkodtam, ti nem lazsáltatok és már 2000 megtekintés felett tart a történet! Hálám örökké üldözni fog titeket! QWQ <3 Na jó, oké, most már mehettek olvasni. XD

[...]

Az elkövetkezendő egy hétben annyira lefoglalt a munka és az iskola, illetve a Jin kárpótlásáért jegyzetelésre fordított extra figyelem, hogy szinte teljesen meg is feledkeztem Taehyungról. Emlékeszem, mennyire bosszantott, amikor a találkozásunk után ki sem tudtam őt verni a fejemből és egész álló nap miatta idegeskedtem. Most viszont, amilyen hirtelen jött ez az egész dolog és ő maga, olyan gyorsan tovább is állt, aminek rendkívül örültem. Ráadásul tudván, hogy jó kezekben van, teljes mértékben megnyugodhattam és minden különösebb gond nélkül élhettem tovább a mindennapokban, anélkül, hogy vele kellett volna bajlódnom. Éppen ezért arra sem került sor, hogy meglátogassam őt barátomnál, főleg, hogy ők sem kerestek engem, amit bevallok őszintén, nem is különösebben bántam. Az a csekélyke idő pedig, amit vele töltöttem, már-már kezdett kiesni az emlékeimből és boldog voltam, hogy minden a régi, hogy megint magam vagyok, ahogyan azt megszoktam és szerettem. Ez egészen addig így is volt, mígnem egyszer meglepően "sok" szabadidőm adódott, amit kivételesen nem alvással szándékoztam eltölteni, így a kanapéra lehuppanva indokolatlanul is arra vetemedtem, hogy bekapcsoljam a tévét. Mivel azonban Taehyung távozása óta aligha ültem le nézni azt, így a legutoljára megtekintett csatorna, ami fogadott, egy gyerekcsatorna volt. Ez már természetesen rögvest eszembe juttatta a fiút, akinek a hiánya napok óta most először tűnt fel. Ezzel egyetemben pedig a bátyámmal kapcsolatos emlékek is utat törtek, amelyek múltkor is Taehyung miatt idéződtek fel. Magam mellé pillantottam, a kanapé másik felére, mely ismét üres volt, mint azelőtt mindig. Nagyot sóhajtottam, miközben gondolatban némileg elszidtam magam, hogy miért kellett ennek éppen most eszembe jutnia, mikor lazíthatnék, de persze ilyenkor az ember akaratlanul is gondolkodóba esik és rádöbben dolgokra. Bár, hogy engem ez most pontosan mire is döbbentett rá, arról fogalmam sincs, azonban nem is volt időm válaszok után kutatni, mivel a kávézóasztalon lévő telefonom hirtelen megcsörrent, ami egy kisebb szívbajt okozott elmerengett lényemnek. Igencsak meglepődtem, amikor Jin nevét pillantottam meg a kijelzőn. Vajon mit akarhat éppen ilyenkor? Mindenesetre nem tétováztam, azonnal fogadtam a hívását. Tudtam, hogy Taehyunggal kapcsolatban hív, mivel azonban már így is ügyesen eszembe juttattam őt én magam, ezért úgy véltem, Jin megkeresése már nem ronthat ezen.