Az utolsó herceg

2. Fejezet

Ekkor megláttam az arcát, ugyan az a lány volt akit a parton láttam... Megdermedt a levegő. Ott voltunk és csak néztük egymást néma csendben... Egyre inkább elméjültünk egymás tekintetében amikor, a bátyám benyit
-Hát öcsém, te meg mit csinálsz itt?
Próbáltam felelni de még mindig sokkolva voltam, a gyönyörű látványtól.
-Semmit nem csinál a te drága öcséd, épp megy kifelé.-mondta helyettem is.
Ahogy a bátyám elindult lefelé a lépcsőn a lány megragadta a kezem, odahúzott magához és a fülembe súgta hogy 10 perc múlva találkozzunk a kertben a nagy fánál. Majd elengedett és elment. Legközelebb elővigyázatosabbnak kell legyek, ilyen nem történhet még egyszer, mi lett volna ha nem ő az.... Szerencsém volt.
Mentünk lefelé a lépcsőn a bátyámmal és megkérdeztem tőle:
-Miről beszéltetek azzal a férfival?
-Attilával? Mindegy öcsém, nem fontos neked hidd el, most már engem is kiküldtek mert olyan témákról beszélnek amikről, csak nekik kell tudni.
-Ohh... Így értem... És... Hogy vagy..?-próbáltam megakadályozni hogy kínos csendbe keveredjünk
-Jól vagyok én, de inkább te mesélj, mi volt azzal a lánnyal?-kérdezte kíváncsian
-Csak beszélgettünk...
Ekkor leértünk és elment egy másik szoba felé engem otthagyva. Nagyon érdekelt miről beszélnek Ivánék ezért odaosontam az ajtóhoz, egy gyönyörű ajtó volt, fehér aranyozott díszítésű, elkezdtem hallgatózni
-Hagyd őket velünk, nagyon biztonságban lennének!
-Nem és kész, megmondtam hogy velem kell maradjanak, megesküdtem hogy megvédem őket!-Kiáltotta Iván
-Ezt sajnálom..
Láttam közeledni valakit ezért el kellett tűnjek onnan, de ez a beszélgetés töredék nagyon agasztó volt... Nem tudom miről beszélhettek, de Iván nem hiába titkolja....