Szinte már hisztérikusan kiabáltam, óráknak tűnő percek teltek el, mire az ajtó ki nyílt. Hatalmas meg konyebules volt, karjaiba estem és az öröm miatt sírtam.
Cameron karjai közé fogott: Ruby...Úristen, jól vagy? Istenem Ruby -szorosan magához húzott.
Nem akartam pontosan el mondani mi történt, elég volt hogy emlekemben benne van. Örülök, hogy végre vége és nem látom többé...soha.
-Muszáj szólni a rendőrségnek, szerinted annyiba hagyom, hogy el raboltak?!
-Cam nem emlékszem merre van és az arcára se emlékszem, nem tudnak semmit tenni- Francokat nem emlékszem, de jobbnak láttam ha végre lezárjuk az egészet. -Itt vagyok az a lényeg...
-Ruby, ígérem soha többet nem hagyjlak egyedül...
-De azért WC-re elmehetek, ugye? -Próbáltam kicsit viccelni nem akartam erről beszélni, már vége.
Napnak a többi része azzal telt el, hogy pihentunk, jó volt újra puha ágyban lenni, és nem egy pincében rohadni. Érdekes vissza kaptam a régi életem úgy mond, de Valahogy ez nem volt jó valami hiányzott.
Az volt a legrosszabb, hogy Luke az eltelt idő alatt kialakított bennem egy félelmet és így enyhe üldözési mániám lett. Félek, tudom jól, hogy még vissza tér, tudom, hogy nem hagyja annyiba ezt az egészet, pontosan jól tudom. Este van és nem tudok aludni az óra már 03:23-at mutat. Órák óta csak pislogok és nem tudok aludni félek, félek, hogy mikor csap le újra. Mi van ha miattam fogja bántani Cameron-t?
Nem bírom. Nincs életkedvem úgy le élni egy életet, hogy félek. Félek Luke-tól, hogy mikor bánt újra, nem szeretném ezt. Bárhol leszek, bármit csinálok ő azt tudni fogja. Hiába költöznék el ő jön utánam. Balra tekintettem ahol Cam feküdt és szuszogott. Szememmel végig kísértem a testének a vonalát. Tökéletesen kidolgozott kezek és hát, maga a tökély. Magam mellett tudhatom de nem szeretnék neki is egy olyan életet ahol ő maga is retteg.
Ki mentem a mosdóba, bele néztem a tükörbe és undorodtam magamtól, undorodtam, mert ehhez a testhez ért hozzá Luke. Fürödhetnék órákon át, de nem tudnám le mosni azt a szennyet és szégyen amit ő okozott. Nincs kedvem élni...Ebben a testben az biztos. Találtam a szekrényben pár nyugtatót, nem néztem meg, hogy milyen fajta, vagy hogy mi az csak a markomba borítottam és be vettem.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Gépek monotom csipogására nyitottam ki a szemem. Nem kelett sok idő, hogy rájöjjek, hogy kórházban vagyok. Én Már nem akartam sehova se kerülni...
Egyedül vagyok a szobában a szoba egyik fala szinte csak üvegből van, hogy a nővérek rám lássanak. Nehéz mozogni, kezemet próbálom meg emelni de látom, hogy néhány vékonycső lóg ki a kezemből, inkább hagyjuk. Szerencsémre bejött egy ápoló de maszk volt rajta, alig lehetett látni az arcát.
-Ohh, jó , hogy jött ki nyitná az ablakot? Nincs itt bent levegő...-Kértem. Viszont ő csak nézett rám.- Öhm...okéé?
-N.....sza...- Motyogott valamit de maszk miatt nem értettem.
-Tessék? Nem értem a maszk miatt.
Le húzta az arcát takaró szövetanyagot, bár ne tette volna. Vér meg állt bennem, szívem elfejtett vért pumpálni.
-Mondtam, hogy tőlem nem szabadulsz édesem, soha.
Nem tudtam merre menni, ismét bekerített. Félelem volt bennem, nem akartam újra vissza menni, nem akarok ott lenni, nem akarom őt látni, ami vele kapcsolatos azt nem akarom.
---------
Eközben az orvos beszél Cameorn-al.
-Biztos, hogy egy ideg még fog képzelődni és félni fog mindenben azt fogja látni aki elrabolta.
-És ezen, hogy lehet segíteni?
-Sehogy, meg kell várni,. hogy maga le rendezze ezt az egészet.
-Doki, öngyilkos akart lenni! Ha hagyom, hogy le rendezze maga akkor ugyan ez lesz! Segíteni szeretnék a barátnőmön, és nem azt végig nézni ahogy tönkre megy. Tudja milyen érzés, hogy vissza kaptam, hogyigaz bántották de él?! Feltudja fogni?
-Legyen vele és ne hagyja magára...- Tette kezét az orvos Cameron vállára majd el sétált onnan.
Cameron vissza sétált a kórterembe Ruby-hoz.
-Szia! -Ült le mellé a székre- Örülök, hogy felkeltél...-Cirógatta a kezét a lánynak.
-Itt volt...- Nézzet a lány rémülten
-Nem volt itt ne aggódj, nem jön vissza többet. Vigyázok rád, ígérem. Ha ki engednek el költözünk amilyen gyorsan csak lehet minél messzebb innen. Ne aggódj, a legfontosabb, hogy felépülj és rendbe gyere...Szeretlek.
