BTS oneshots. ( Yaoi!)

Érzelem nélkül pt2.( NamJin. 18+)

Jin pov. 

Én úgy emlékszem, hogy szerelmesnek lenni tökéletesen felemelő dolog. Olyankor rózsaszín felhőket látsz mindenütt, s a kiszemelted a legjobb, legszebb és legtökéletesebb ember a világon. Számodra ő az igazi, ő az, aki a mindent jelenti neked! Aki miatt mosolyogva kelsz fel reggel és mosolyogva fekszel este. Aha, igen. Ebben a hitben voltam. Csak hogy a személynek, akibe én jelenleg szerelmes voltam, nem vagyok más, csupán egy tárgy. Egy tárgy, amivel azt tesz, amit akar. 

Joggal merülhet fel bárkiben a kérdés: Én ezt miért hagyom? 

A válasz egyszerű; Mert a szerelem egy olyan elcseszett dolog, hogy számomra még ennyi is elég. 

Csak hogy mindenki számára van egy határ... És ez a határ számomra egyre csak közeledik. 

Mióta megtettem azt a kendős dolgot, amit Tae és Jungkook tanácsolt nekem, azóta Namjoon voltaképpen nem akar rólam lekopni. És én ennek nagyon is örülnék, ha nem csak a szex miatt kellenék neki. Már pedig nagyon, de nagyon úgy tűnik, hogy mást nem igazán akar tőlem. 

- Jin hyung! - huppan le mellé megzavarva gondolatmenetemet a maknae. - Rég beszéltünk. Mostanában kerülsz engem és Tae-t. - pillant rám kissé sértődötten. 

- Hm, és nem gondolod, hogy ennek oka van? - állok fel, azonban ő azonnal vissza is húz. Meglepetten pislogok rá. Mekkora erő van ebben a gyerekben? 

- Ha elmondanád, hogy mi, talán segíthetnék! - mosolyog rám. 

- Áh, oké. De ha elmondom, tényleg segíts. - fordulok felé. - Megfogadtam a tanácsotokat. Bementem azzal a kendővel Namjoonhoz. 

- Juj, és mi történt? Sikerült? Csináltátok? És jó volt? mekkora volt ne... 

- Oh, fogd be! - emelem fel a hangom, mire azonnal behúzza a nyakát s hátrább ül. - Igen, meg. S azóta majdnem minden este! Kook, én nem ezt akartam! - rázom meg a fejem hevesen. 

Ő félrenézve gondolkozott el, majd hirtelen felvillantak  szemei és közelebb hajolt hozzám. 

- Szóval úgy gondolod, hogy neki csak arra kellesz? - billenti félre a fejét, mire bólintok. - Derítsük ki! Tegyük féltékennyé! 

- Na nem. Elegem volt belőled és az idióta ötleteidből. - fújom fel az arcom duzzogva, mint valami kisgyerek. - Én be akarom ezt fejezni Namjoonnal. 

- Akkor mondd meg neki. - vonja meg a vállát. - Nem kényszeríthet rá. 

- Nem merem. - szégyellem el magam. 

- Hyung, ugyan már. Ne légy beszari. Állj elé, és mondd meg, hogy mi a helyzet. Biztosan megfogja érteni. Namjoon nem hülye, fel fogja érni ésszel, hogy ez tényleg nem normális dolog. - magyarázza Jungkook, majd feláll. - Szent a béke? - vigyorog rám. 

- Höh, azt lesheted! Ennél sokkal többre lesz szükséged, hogy engem kiengesztelj. - sziszegem. 

- Jójó, jegeljem a fenekedet esetleg? - sóhajt fel, mire egyből elvörösödtem. 

- Menj innen! - hessegetem ki a konyhából, majd morogva dőlök ismét a pultnak. 

Esküszöm én nem tudom mi van Kookkal. Mióta megtudta, hogy én bizony nem a heterók táborát erősítem, sokkalta bizalmasabb velem, mint eddig. Talán azt hiszi, hogy mivel ő is fiúval, azaz Teavel van együtt,  így velem is tök jóban lehet. Hisz van bennünk valami közös! Csak az a gond, minél jobban megismerem Kook oldalát, annál jobban idegesít. Valljuk be, a tanácsai és a segítsége nem sokat ér ebben a helyzetben. plusz eléggé kinyílt a csipája is...