Boldog voltam a barátnőimmel. Megjött a tavasz is. Jártunk fagyizni,sétálni a közeli parkban,egyszóval mindenünk megvolt,amire szükségünk volt. Kivéve nekem egy dolgot: Az együtt élő szülők! Ez hiányzott! De nem baj. Vagyis baj,de túl kell rajta lépni. Lehet,hogy nehéz,de muszály beletörődni! Csütörtökön megbeszéltük,hogy suli után elmegyünk egy pizzériába és eszünk egy pizzát. De mikor vége lett a sulinak és indultunk volna,anya felhívott,hogy menjek haza,mert mondani szeretne valami fontosat! Erre én ezt mondtam:
-Nem mehetnénk holnap pizzázni?
-De az nekem is jobb lenne!-mondta Lilike.
-Oké akkor holnap délután!-szólt Lili.
Elköszöntem tőlük és siettem haza. Otthon így szóltam anyához:
-Szia anya! Jó vagy rossz hírt szeretnél közölni,mert előtte tanulni szeretnék!
-Akkor tanulj,és majd utána elmondom!
Felmentem,de tanulni nem tudtam. Azon gondolkodtam,mit akarhat mondani anya. De nem volt semmi tippem,ezért lementem megkérdezni. Ő ezt mondta:
-Azért szóltam,hogy gyere haza,mert a hétvégén elköltözünk és szeretném ha gondolkoznál mik azok,amikre nem lesz szükséged,mert holnap este be kell pakolnod!
-Anya én nem szeretnék költözni!
-Meglátod jó lesz ott is!
Másnap mindent elmondtam Lilinek és Lilikének. Ők sem örültek neki. Aztán minden osztálytársamnak szóltam,mert tudom milyen az,ha valaki egyik napról a másikra elmegy. Senki nem örült neki,hogy elmegyek. Többek között én sem! De nem volt mit tenni! Mikor vége lett a sulinak siettem haza,hogy legyen időm bepakolni. Mikor levittem anya elé a hatalmas bőröndömet.Ő ezt mondta:
-Miért hozom ekkora bőröndöt?
-Ebben van minden cuccom!
-Nem egy életre megyünk,csak öt napra!
-Komolyan?
-Igen,miért mit gondoltál? És tudod hová megyünk?
-Hová?
-New Yorkba! Ahova mindig is el szerettél volna menni!
-Tényleg? Köszönöm anya!
Lilinek és Lilikének mindent elmondtam és nagyon örültek,hogy nem egy életre megyek el,hanem csak öt napra!
És nekem életem legszebb öt napja volt,az az öt nap,amikor New Yorkban voltunk!
