Otthonom a Roxfort

Kikötő

A nyár utolsó napjait kellemes meleg sugarakkal kísérte útjára a Nap a broadstairsi kikötőben. Olyannak látszott, mintha a közelgő ősz szelíden hajóra ültette volna a nyarat és elfújta volna lágy szellőivel Franciaország felé. Legszívesebben magam is hajtogattam volna egy hajót a kuka mellett tornyosuló papírhegyekből és követtem volna a nyarat, hogy ne kelljen szembenéznem az elmúlás terhével. Leugrottam a korlátról és puha léptekkel indultam az ismerős utcákon felfelé hátat fordítva a La Manche csatorna hívószavának.
Átugrottam a teljesen egyforma vaskerítések legismerősebbikét és bebújtam a macskaajtón. A szűk szélfogót teljesen belengte a készülő vacsora fűszerillata. Az édesapám nagyon jó szakács és mindig örömmel gondolok vissza azokra a napokra, mikor az egész család a konyhában sürgött-forgott. Apám a sültekkel foglalatoskodott, édesanyám tésztát nyújtott és franciául énekelt én pedig kilopkodtam a meggyet a csepegtetőből így alig maradt a pitére. Most viszont nem bírom betenni a lábam a konyhába. Apám még mindig remekel, bár sokszor válik ízetlenné az étel, amikor valami olyasmit készít, amit anyám nagyon szeretett. Én inkább a korláton ücsörgést választom a meggylopkodás helyett. Addig sem otthon vagyok.
- Szia Papa! - intettem be az étkezőbe immár hüvelykujjakkal rendelkező balkezemmel.
- Jó hogy megjöttél, kész is a vacsora. Roston csirke sajtmártással. Az utóbbi időben már nagyon sok halat ettünk, kezdtem kicsit megunni.
- Teljesen jogos. És a sajt kiváló ötlet volt. Hozok egy üveg rozét hozzá, szerintem kiváltképp illene az ételhez.
- Remek az ízlésed, kislányom - mosolyodott el.
Kihoztam a bort és két üvegpoharat az asztalra. Majszoltuk a pompás ételt, szürcsöltük a bort és közben a könyvtárról beszélgettünk, amiben apám dolgozik. Elmesélte, mekkora macerával járt beszereznie néhány varázskönyvet, mert mugli. Papa oda van a varázsvilág apró-cseprő dolgaiért. Rengetek könyvet írt arról, milyen egy boszorkánnyal élni, és ezeket a muglik mesekönyvekként, fantasyként forgatták, csak kevesen tudták, hogy Papa a valóságból merített ihletet. Éppen az egyik új, készülő könyvéről beszélgettünk és annak címötletein agyaltunk, amikor bagolyhuhogást hallottunk. Messze még a tél, amikor már vacsoraidőben sötétedett így feltűnő volt a sirályok vijjogásába vegyülő kellemes huhogás. Felálltam az asztaltól és reszkető szívvel nyitottam ajtót. Az alumínium postaládán egy termetes macskabagoly gubbasztott és esze ágában nem volt megrettenni a közeledésemtől. Mikor elég közel értem hozzá felemelkedett, láthatóvá téve a lábához erősített borítékot. Leoldottam róla, mire a bagoly elröppent. Hosszasan néztem utána, talán mert nem akartam tudomásul venni, hogy a kezemben tartom a jövőmet. Tudtam, hogy mit rejt a boríték. Egy listát az iskolához szükséges eszközökkel, tantárgyakkal, amik ismerősen csengenek majd és egy időponttal, ami teljesen megváltoztat mindent.

Visszaballagtam az épületbe. Apám a boltív alatt állt és kíváncsian felém pillantott mikor megérkeztem.
- A leveled?
- Az.
Odasétáltam apám mellé a boltív alá és az étkező ablakain át beszűrődő fénynél olvasni kezdtünk. Rutinos kézmozdulattal mindketten feltoltuk a szemüvegünket a művelet előtt. Ezt észre is vettük és egymásra mosolyodtunk, mielőtt hangosan olvasni kezdtem volna a túl pontosan megcímzett boríték feliratát.

A.Clearwater kisasszony részére
Második emeleti kuckó
Chandos Road 13/A
Broadstairs
Kent

A boríték hátulján, a viaszpecséten az iskola címere a négy címerállattal. Végigfuttattam az ujjaim az ábrákon, majd óvatosan feltéptem a pecsétet. Kihúztam belőle a sűrűn teleírt pergamenlapot és egy egyszerűbb, egyoldalas levelet.

Tisztelt Clearwater kisasszony!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába!

A Beauxbatons Akadémia által küldött referenciaanyaga megfelelt Intézményünk követelményeinek így a szeptember 1-jével induló tanévben a Roxfortban folytathatja tanulmányait. A Roxfort Express Roxmorts állomásán történő leszállásakor kövesse az ötödéveseket. A beosztási ceremóniát a tanévnyitó rendezvény megkezdése előtt iskolánk Igazgatója Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore professzor, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola, Merlin-díjas igazgatója, a Varázslók Nemzetközi Szövetségének elnökhelyettese, a Wizengamot főmágusa személyesen vezeti le önnel négyszemközt a Roxfort négy alapítójától ránk hagyott beosztási eljárás szerint. Az elsőévesek beosztási ceremóniáját már a saját házának megfelelő asztalnál tekintheti meg. A borítékban mellékletként küldjük a szükséges tankönyvek és eszközök listáját .A különleges felvételi eljárást figyelembe véve legkésőbb augusztus 12.-ig küldjön baglyot nekünk!

Üdvözlettel,
Minerva McGalagony
Minerva McGalagony,
Igazgatóhelyettes asszony

Az este további része azzal telt, hogy Papával együtt átválogattuk az utazóládámat, bejelölgetve az eszközlistán azokat a tételeket, amik nem álltak eddig rendelkezésemre. Már négy évet lehúztam a Beauxbatons-ban így egy pár könyvre, pálcára, üstre, ünnepi talárra már nem volt szükségem. Ott voltak viszont azok a dolgok, amiket még be kellett szereznem, de nem tudtam, hogyan bukkanhatnék rájuk. Franciaországban az egyik hegy lábánál rozzant pihenőhelynek látszó kalyiba állt. A vezetője egy sugárzó kedvű asszonyság volt, aki naphosszat csak sepregetett. A földön elhullott magvak voltak.
Aki a Beauxbatons-ba jár ,végre tudja hajtani az Avis bűbájt pálca és beszéd nélkül. Amikor az asszonyság hátat fordít, a megidézett madarak felcsipegetik az apró magvakat. Innen már szabad utat kaphatunk a házikó alatt megbújó pincerendszerbe, ahol minden varázskelléket be lehet szerezni. Vajon van ilyesmi Angliában is?