"Azon kaptam magam, hogy már megint a bőrt tépdesema számról" ( Amúgy normális dolog így kezdeni egy regényt?)
"Lefekvéshez készülődve előkerülnek a nagypárnák a pokrócok a szekrényekből, a hálózsákok kibomlanak, mindenki elfoglalja szokásos helyét. Szaki egész testtel elnyúlt a kanapén, mellette Rhea ölelve a babzsák fotelt, rajta elnyűtt takaró. A puha szőnyegen Odi készített két személyre fekhelyet, velem osztozik rajta, utánunk Krisz bontotta hálózsákját, Max felfújt matracon hevert, végül keretet adva a szobának, újabb kanapé, amin hatalmas kupac takaró alól kandikál ki két csónakláb, amit Tylernek tulajdonítunk .Odi még frissen mosott haját dörgöli, azt mondja, majd ő leoltja a villanyokat. Tompa kattanással sötétbe burkolózunk a takaróink alatt. Így lett este és reggel az első nap." ( Egy kis ízelítőt az írásmódomból, meg egy kis bemutató a srácokról)
-Azt álmodtam, hogy űrhajós vagyok - kezdte Max a beszélgetést. –Éppen szállt volna föl a rakétánk, amikor jöttek ilyen emberek, és azt mondták, hozzák az űrszondát és megnézik, hogy ittam- e. Tuti részeg voltam, mert féltem az űrszondától. –Mondta tettetett szomorúsággal. ( ezt meg csak így itt hagyom. Nincs humorom ..)
SZEREPLŐGÁRDA:
ROZÉ - Aki tulajdonképpen Rozina, a főszereplő lírai én.
KRISZ- Krisztián, bár ez elég egyértelmű.
GINNY - Gréta akire ráragasztottam a Harry Potter lázat
MAX- Max mi? - Imumférőhely120fő. ( Ez egy filmes idézet, Attila innen kapta becenevét)
TYLER - Aki igazán Dávid.
RHEA -Tulajonképpen Andrea
SZAKI - rodalom. (Bocsi megint) Mátét tisztelhetjük személyében.
ODI - Odett a kis drága.
( frissítés alatt)
YOU ARE READING
Alszik a város
Non-FictionEz a kis iromány azt a célt szolgálja, hogy örök időkre emléket állítson egy olyan barátságnak, ami életet adott nekem. A valósággal való egyezés nem a véletlen, hanem az én művem. A szereplők neveit természetesen megváltoztattam, hiszen semmiképp...
