Saját verseim.

Temetés....

Nedves,sáros földből
Fekete rózsa csírázik,
Szakadó esőtől a
föld gyorsan szétázik.
A kis földrész körül
Fakó,zöld fű hever,
A felázott földben
Fekete márványkoporsó telel.
Kisebb tömeg áll,
E földrész körül,
Feketeruhás,
gyászban osztozó
Népség kezében,vizes
Esernyő csücsül.
Szemükben bú és düh
Erős szikrája ég,
Könnyeik fagyosak,
Akárcsak a jég.
A szomorú gyászbeszédet
Egy fiatal lány mondja,
Kinek haját az erős szél
Odébb-odébb dobja.
Torkát köszörüli,
Ujjait ropogtatja,
Furcsa gyorsasággal
Hangját elapasztja.
Néma csend honol
A hatalmas temetőben,
Szomorú gondolatok
Fordulnak meg,a holt
Szeretőjének fejében.
"Miért távozott el
a másik világba,
Kinek a vállát nyomja
E kedves nő halála?!"
Gondolatait hamar
Elkergeti,
Könnyektől ázó szemeit
A talajra szegezi.
Kezeit dörzsöli,
Ajkait harapja,
Zöld szemeit
Össze-össze szorítja.

2017.12.20.
~Bambii~