Szeretnék nevetni,
Mindent elfeledni,
De sajnos ez nem lehet,
Mert a múlt el nem engedett.
Tépem ki kezemet,keze rabságából,
(De nem enged el)
Még hallom kínzó szavait,remegő szájából.
Engedj el kérlek,
Mert megőrülök végleg,
Az emléked velem él,
Még ha nem is szeretném.
Emlékedet még őrzöm,
De rosszabb mint egy börtön.
Szabad akarok lenni,
És az emléked nélkül élni.
Menekülnék az érzés elől,
De folyton utol ér,
Bárcsak megfagyna ereimben a vér.
Engedj el kérlek,
Mert megőrülök végleg,
Az emléked velem él,
Még ha nem is szeretném.
Távozz a környékemről,
Soha ne térj vissza,
Tünj el az életemből,
És légy te,ki a mérget issza.
Nem akarlak látni,mert
A lelkemet szétszeded,
Puszta jelenléteddel,
A levegőt szennyezed.
~Bambii88~
Visszatértem.Kellett egy kis idő.Egyszerűen nem jött az ihlet.Ha jött is,borzalmas versek születtek.Ez a vers viszont "elég jó" lett ahoz,hogy kitehessem ide és megoszthassam veletek.Remélem tetszett.A verset egy olyan ember ihlette,aki régebben nagyon fontos volt számomra,de már nem.Sőt......
YOU ARE READING
Saját verseim.
PoetryEbbe a saját verseimet irom le. Remélem tetszeni fog és sokan el fogják olvasni.
