II. Újra vissza

22 2 2
                                    

"Ő az aki az egész életsm megkeseríti..Krisztofer..."
-Mit akarsz már tőlem megint?-ordítottam el magam a tükörrel szemben.
Felnéztem a tükörbe,bele a szemébe. Mosolygott gunyosan a szemembenézve.
-Talán nem hiányoztam?-mosolyodott el és fordította el a fejét oldalra
-Tünj el az életemből. Nem fogok miattad visszamenni. Nem fogok újra odakerülni.-ordítottam el magam
Egy fehér szobába kerültem. Hol vagyok? A falak körülöttem teljesen egyhangúak. Körbenézek.egy ablak sincs sehol se egy ajtó. Vagy csak én nem látom? Egy székben ülök,egy fehér köntösben. Hosszú fekete hajam eltakarja az egész ruhámat szinte. Hányingerem van. Megütötte az orromat egy büdös szag. Mintha egy húlla lenne a közelemben. Körbenézek megint....meglátom a sarokban őt.... őt aki nem teheti meg hogy megint miatta jussak oda ahol voltam. Nem, nem fogom hagyni nekik.
-Hiányoztam igaz? Nincs olyan szerencséd,hogy végleg eltudsz küldeni magadtol? Hogy nem fogok visszajönni? Nem fogsz tudni tőlem megszabadulni hülye ribanc.
Elájultam megint....Nem akartam hogy megjelenjen.
Dübörögnek az ajtómon...Nem hiszem el...Ki akar ilyenkor zavarni?
-Kislányom nyisd ki az ajtódat rögtön.-dübörgött anya az ajtón-Nyisd ki rögtön vagy hívom a mentőket-ordibálta tovább
Kinyitottam neki az ajtót és magàhoztántott
-Most rögtön öltözz és indulj a kocsiba-üvöltözött anyám...na ezt nem akartam,hogy visszajerüljek oda ahonnan 2 éve szabadultam ki.
Tehát ,hogy minnél elöbb végelegyen ennek megint. Nem akartam hogy elkezdődjőn,de egyszer tudtam hogy befog következni megint. Elindultunk a kocsival.. Megáltunk a pszichiàtria elött.
Odaadott nekem anyàm egy táskát valószínüleg a ruhàimat. Tehát megint beköltözök... Nem akarok egyszerűen undorom ettöl a helytöl. Bementünk az épületbe. Bekísértek egy szobàba anyám elment a másik irányba. Mentem tovább a szobám fele követtem az ápolót a szobàmig. A földet néztem végig. Már majdnem beértem a szobámba mikor nekemjött egy srác majdnem föllökött. Rámnézett szúròs tekintettel. Gyönyörű barna szemei vannak nálam egy fejjel magasabb. Olyan 20 éves lehet kb. Szerintem valami àpoló lehet. Tovább sietett. Az ökléről csöpögött a vér... szörnyen nézett ki a keze. Bementem a szobámba. Lepakoltam és bementem arcotmosni. Ekkor valaki kopogott az ajtón. Odamentem kinyitottam az ajtót.
Nem hittem a szemeimnek,hogy őt látom. De mégis mit szeretne még D....

Az àlmok talàn valóságok?Où les histoires vivent. Découvrez maintenant