make love ∞ ls au

hatodik

Már húsz perce csak néma csendben utaztak, az autó hangja volt az egyetlen dolog, ami megzavarta ezt.

- Baj van? - törte meg végül Louis is, majd sóhajtva Zayn felé fordult.

- Nem tudom. - a száját elhúzva meredt tovább az útra. - Azt sem tudom, hogy hol kezdjem.

- Talán az elején? - kérdezte Louis.

- Oké, de ez hosszú lesz.

Lekanyarodott egy játszótérnél, és beállt a parkolójába. A digitális óra 3:44-et mutatott.

- Emlészel még Niall nagybátyjára?

Louis nevetve megrázta a fejét. - Óriási arc volt az öreg, az biztos. Miért?

- Az is megvan, hogy tudós, vagy mi a pöcsöm, ugye? - idegesen a hajába túrt.

- Ja, egyébként feltaláló. De vágom mire gondolsz. - mosolygott.

- Oké, szóval ez a pasi pár éve felszívódott.

- Igen, emlékszem. Van vele valami?

Zayn beharapta az alsóajkát - Bizony, tegnap felhívta Niallt.

A kék szemek tányérméretűre kerekedtek. - Mi a fasz, és? Mit mondott?

- Most jön a durva része. Azt mondta Niallnek, hogy feltalált valamit. Én nem tudom hogy elmagyarázni, de valamilyen gyógyszert, tehát pirulákat, ami lehetővé teszi bárki számára azt, hogy képes legyen... szóval, képes legyen a terhességre.

Louis álla a földet súrolta, aztán összevont szemöldökkel nézett Zaynre. - Mégis hogy?

- Biztos vagy benne, hogy tudni akarod?

Louis csak bólintott.

- Elméletileg három hétig kell szedni, és ezalatt a szervezeted egy ideiglenes méhet alkot, amely kilenc hónapig kitart. Valójában meddő nőknek lett tervezve.

- De akkor hogy jön ide Niall?

Zayn szipogott párat, majd egy zsepiért nyúlt, és kifújta az orrát. - Hát ez az. A hapek rájött, hogy ez bárki szervezetében végbemegy, ezért bekattant nála valami, és...

- És? - Louis idegesen dőlt előre.

- Megkérte Niallt, hogy legyen a tesztalanya.

A fiúk még levegőt is alig mertek venni. A drámai pillanat azonban tovaszállt, amikor Louis felnyögött a felismerésben. - Te jó ég, és Niall mit mondott?

A fekete hajú fájdalmasan mosolyogott - Bazdmeg, terhes akar lenni.

Louis még az információkat emésztette, amikor Zayn kidobta őt a lakása előtt. Már meg sem lepődött, hogy az ajtó nyitva volt; a szerda hajnal mindig Liam pillanatai közé tartozott. Mérgelődés helyett inkább szerzett egy takarót a kanapén fekvő, részeg fiúnak, majd felment az emeletre, és levetve a koszsos ruháit, meztelenül dőlt be az ágyba. Túlságosan is kimerült volt, túl fáradt, hogy bármin is agyaljon, így csak Harry megnyugtató arcvonásaira tudott gondolni, a szemeire és az ajkaira, arról álmodozva, hogy szorsan összebújnak, és valami elképesztő mocskos dolgot csinálnak, amitől Harry zavarba jön, ezért elpirul. Az ajkai ízére gondolt, és Harry melegére.

Kurvára ijesztő volt.

- Reggelt. - dünnyögte Liam, mikor Louis lemerészkedett az emeletről.

- Neked is. - varázsolt egy nyugtató mosolyt az arcára, aztán a konyhára vetette a pillantását. - Éhes vagy? 

- Igen. - motyogta a barna szemű ásítva. Louis biccentett, majd a telefonja után nyúlt, és rendelt valami palacsintaszerűt, ami majd megteszi. Nem akarta bevallani, de most igenis szüksége lett volna Harryre.