make love ∞ ls au

tizenegyedik

- Gyerekek, csak annyit akartam mondani... - tért vissza a jelenbe Miss Claire - A legfontossabb, hogy egyenesek legyetek egymással és ne bújjatok a félelmeitek mögé!

Az elmélkedős matekóránk ezzel véget ért, Miss Claire kiment a teremből, én pedig magam elé nézve elgondolkodtam.

- Baszdmeg. - hallottam meg Zayn hangját mellőlem. - Ezt kurvára elbasztam.

Rábámultam a fekete hajú fiúra, majd Liamre néztem, aki a terem másik végében ült.

- Igen, én is. - sóhajtottam fel.

- Most meg tudnám fojtani Liamet.  - nevetve felnéztem rá, de ő rohadtul nem mosolygott. Sőt. Végtelenül szomorú volt.

- Zayn, ne aggódj, csak beszélj Niallel. - miközben bíztatni akartam, belül keserűen mosolyogtam. Én nem beszélhetek csak úgy azzal a kis göndörrel, ha valaha is szeretett, már biztosan utál. Én pedig nem tudom, hogy szeretem -e, sőt. Nem szeretem, csak... csak zavar, hisz ő tiszta, aranyos és ártatlan. Nem illene hozzám. Istenem, mi a fasz van velem?

A szünet hamar elment, és arra eszméltem fel hogy franciázunk. A gondolataim azonban teljesen elkalandoztak. Arra vártam, hogy vége legyen a napnak és mehessek haza anyuhoz. Azt azonban tudtam, hogy előtte még véletlenül össze kell futnom Harryvel és véletlenül pont úgy kell intéznem, hogy véletlenül kettesben legyünk. Mondjuk azt még nem tudom, mit fogok neki mondani. Mindenesetre már végzős vagyok, nem hagyhatom őt elveszni...

Mégis megtette.

Louis idegesen lépkedett a Beckie's felé. Nem tudta volna megmondani, hogy Zayn viszontlátása végett, vagy csak szimplán az elkövetkezendő percek miatt, de a görcs nem akart eltűnni a gyomrából. Harry egy homlokpuszival engedte el őt a sarkon, mondván hogy nem akar nagy feljajtást csapni a kávézó előtt egy böhömnagy járgánnyal. Louis elfogadta ezt és tiszteletben is tartotta a döntését, de kicsit hiányolta maga mellől a nagy karjait és az illatát. A kávézóba belépve úgy érezte magát, mint egy elveszett kisgyerek, miközben lelkiekben már a nagy beszélgetésre készült.

- Lou! - kiáltott ki egy hátsó sarokból Zayn, mellette Niall békésen pihengetett és mosolyogva bújt a szerelme simogató karjaiba.

- Sziasztok! - vigyorgott rájuk, és az asztal másik oldalára ült, ahonan tökéletesen kilátott a sarokra. Harry erre várt, egy mosolyt küldve felé intett a kék szeműnek és sarkon fordult. Liam nem sokkal ez után érkezett, és ahogy ő jött, Niall úgy ment, elmondása szerint még vásárolnia is kellett, mivel nincs náluk otthon kaja. Zayn nevetett, és csak egy hosszú homlokpuszi után engedte el őt, Louis olyan bennsőségesnek érezte a pillanatot, hogy elfordult. Az imádnivaló göndörkéjére gondolt, akit minden pillanatban annyira kívánt, mint ahogy a pokol a mennyek országát, el akart tőle venni mindent és a sajátjává tenni őt, ahogy csak lehet.

Louis összevonta a szemöldökeit, és zavartan lenézett az ölébe. Miért pont most jutnak eszébe ilyen dolgok? Mély levegőt vett, nem foglalkozott ezzel, helyette leadta a rendelését az éppen odalépő kiszolgálónak és Zaynre nézett.

- Hol kezdjük? - tette fel a kérdést Liam, tekintete az ablakpárkány és a függöny között cikázott.

- Basszameg, ez rohadt kínos. - felelte a legértelmesebb választ a fekete hajú, amit csak lehetett, aztán a háttámlának dőlt, és megrázta a fejét. - Régen a legjobb haverok voltunk, ma meg egy kurva szót nem tudunk rendesen váltani egymással.