BTS, avagy mi lenne, ha a fiúk melegek lennének?

1. Taegi

Suga szemszöge:

Egy szövegen dolgozok a szobám íróasztala felett. Már az első refrénig meg van. De most megakadtam és nem jut eszembe semmi, csak TaeTae az aranyos mosolyával,a gyerekességével és....szóval Tae.
Nem is tudom mennyi ideig gondolkodtam mikor Jin benyitott hogy kaja van.
- Megyek! - nyöszörögtem.
- Megint egy szövegen ügyködsz?
- Aha. - adtam az egyszavas választ.
Lekocogtam a lépcsőn be a konyhába és levágtam magam az egyik székre.
-Yoongiii! - felnéztem és egyenesen Tae szemeivel találtam magam szembe. Sosem gondoltam volna hogy majd egy fiúba fogok beleszeretni aki ráadásul a csapattársam is. 1 éve rejtegetem érzéseimet Tae és mindenki más elől. De nem mindig megy olyan könnyen főleg ha belenézek annak a fiúnak a szemébe aki ellopta a szívemet, akinek egyeltalán nem akarok hazudni de néha kell hogy ne sejtsen semmit.
- Hallod? Itt vagy? - oh szóval elmerengtem Tae gyönyörű barna szemeiben.
- Aha itt vagyok. De fingom sincs mit mondtál. - mondtam őszintén mivel ez volt az igazság.
- Szóval azt mondtam, hogy vacsora után bemehetek hozzád hogy ne unatkozzak? - hát...onnan nem jössz ki drága Taem amíg...jó befejeztem.
- Dolgom van.
- És mi? - kérdezősködött tovább.
- Dalszöveget írok.
- Juuuj! Be mehetek? Be mehetek? - kezdett el ugrálni és tapsikolni mint aki csokit kapott egy hét után.
- Tae....ööh...nem is tudom...öh..
- Naaa létsziii! Nem zavarok ígérem! Be mehetek?? - és boci szemek....a picsába....ennek hogy lehetne ellenállni? Nem nézek rá hátha feladja de neem, ott bámul és ráadásként még a csókolni való száját is lebiggyeszti... Én ezt nem bírom!
- Na jó gyere.... - adtam meg magam. Mibe mentem bele?
- Jeee! Bemehetek! - és beharapta örömében az egész alsó ajkát....hm...és harapdálnám.
- Tae hány évesnek érzed magad? - kérdeztem nevetve mire ledermedt.
- Te....te.....nevettél??!! Min Yoongi nevetett! Srácok! Yoongi nevetett!
- Most ezen miért kell meglepődni? - mosolygok még mindig.
- Most meg mosolyog! Yoongi mit szívtál?
- Levegőt. Mégis mit szívtam volna? Tae nem vagy normális. - ingattam fejem még mindig mosolyogva.
- De! Igenis normális vagyok!
- Most megsértődtél?
- Nem! - vágta rá egyből.
- Aha szóval igen. Naa ne durcizz. - kelek fel és oda állok elé. Felnézek rá és rásimítok karjára majd megszólalok. -Tae....mivel engesztelhetlek ki?
- Hát...veled aludhatok ma? - mivan?? Ezt most komolyan mondta? Csak nézek nagy döbbent szemekkel és várom hogy azt mondja: " csak vicceltem ". De semmi ilyesmi nem történt.
- Ezt...ezt komolyan mondtad? Miért akarsz velem aludni?? Nincs is két ágy mivel egyedül vagyok egy szobában. Két ágynemű sincs! - kelek ki magamból persze nem idegesen hanem meglepődve.
- Ez a kiengesztelésem tárgya...szóval ha nem mész bele az elkövetkezendő napokban rajtad fogok lógni amit tudom hogy nem szeretsz. - mosolygott pimaszul hiszen tudta hogy megfogott. Csak döbbenten figyeltem és próbáltam dönteni. - és ha nem aludhatok veled nagyon beletiporsz ám a lelkembe!
- Tae.....ahj....jó gyere. - most erre mi lett volna a megfelelő megoldás? Csak mosolygott győzelemittasan és azt ecsetelgette hogy akkor vacsora után hozza a cuccait.

Vacsora után kommandóztam fel a lépcsőn a szobámba hátha Tae elfelejtette hogy ma velem akar aludni. Aha! Alig tettem meg két lépést Tae megszólalt.
- Yoongi! Van két párnád? - francba, nem fogok tudni uralkodni magamon!
- Nincs! Mondtam hogy csak egy ágynemű van.
- Akkor viszek azt is.
Benyitottam a szobámba és szinte berobbant utánam Tae.
- Ezeket lerakom az ágyra. - megindult az ágyam felé én meg nyeltem egyet mert eszembe jutott hogy max. 2 óra és összebújva együtt fogunk aludni ott.
- Tae asszem én megyek fürdeni.
- Oké, megyek én is!....már mint utánad...utánad megyek én is. - nevetett már kínjában. Hát ez elég fura. Kezembe vettem egy kinyúlt polót meg egy alsó gatyát és indultam ki a fürdőbe.

Megfürödtem,felöltöztem és mentem vissza a szobámba. Benyitok és azt látom hogy Tae az ágyamon összekuporodva sír.
-Jézusom. Tae! Mi a baj? Miért sírsz? Hallod szí...Tae? - basszus! Most majdnem kimondtam hogy szívem?! Ezzel most nem foglalkozva átöleltem remegő törékeny testét mire még jobban rákezdett. - Tae? Elmondod mi bánt?
- El. Csak várj még egy kicsit. - motyogta. - Szóval....szerelmes vagyok...de akibe én vagyok nála még véletlenül sincs esélyem se. - karjaim megfeszültek körülötte de próbáltam normálisan venni a levegőt nem pedig úgy mint egy idegbeteg. Folytatta én pedig figyelmesen hallgattam. - És én megpróbáltam felkelteni a figyelmét de ő csak barátként tekint rám.
- Ismerem? - kérdeztem viszonylag nyugodtan.
- Igen. Közvetlen közelről. - Na bazdmeg! Én kinyírom azt a barmot! Mi az hogy nem figyelt fel Tae-re? Melyik az az állat? - Körbe írod? Már ha nem találod tolakodónak!
- Ühüm. Hát....alacsonyabb nálam, gyönyörű sötétbarna szemei vannak, rapper, most barna haja van, tökéletes porcelán bőre van, szépen ívelt rózsaszín ajkai vannak..........Te....... - mi? Most ezt jól hallottam? Azt mondta Te? Ránézek ő pedig engem néz. - Már nem tudom magamban tartani....Yoongi....szeretlek....mindig is elakartam mondani de sosem mertem. Mert fura meg undorító meg hasonlók de már nem bírom.... Szeretlek! -mindvégig a szemembe nézett úgy mondta ezeket a szavakat.
- Tae én....
- Ne! Ne is mondj semmit! Ha pedig azt akartad mondani hogy menjek innen akkor itt sem vagyok. - felkelt de én megfogtam csuklóját visszarántottam magam mellé és megszólaltam.
- Eszed be se jusson innen elmenni! - majd ajkaira tapadtam. Először megdöbbent de azután rögtön visszacsólkolt. Hát ott helyben eltudtam volna olvadni! Mézédes ajkai ahogy találkoznak az enyémmel...egyszerűen felfoghatatlan. Ezerszer jobb mint azt ahogy elképzeltem. Görcsberándult gyomorral váltam el tőle. - Szeretlek Taehyung! Nem engedlek el! Örökre velem maradsz!
- Y-Yoongi! - sírt fel és nyakamba borult. - tudod most mennyire boldog vagyok??
- Hát legalább annyira mint én.

Miután megfürdött bebújt mellém.
- Yoongi? - kérdezte halkan.
- Igen?
- Te mióta....vagy is hát mióta... - csak mosolyogva figyeltem mert tudtam azt akarja kérdezni mióta szeretem. - nem segítenél?
- Nem...tök aranyos ahogy itt szenvedsz. - mondtam vigyorogva.
- Na kössz! De most tényleg! Mióta?
- 1 éve. - csak kikerekedtek szemei és hümmögött egyet.
- Én ezt eddig miért nem vettem észre?!
- Lehet jó színész vagyok...nem csak rapper.
- Ajj te. - nyom egy rövidnek szánt csókot számra de az lett a vége hogy el is mélyítettem.

- Jó éjt, Hyung!
- Jó éjt! -nyomok egy utolsó csókot szájára. Aztán teljesen hozzám simul,fejét mellkasomnak dönti,lábait az enyéim köré fonja. Én átkarolom derekát és egy puszit nyomok fejére.

~YooNa