BTS, avagy mi lenne, ha a fiúk melegek lennének?

Rosszul elsült buli <<YoonMin>>

A fiúk elrángattak csajozni, mondván 'itt van végre az ideje'.
Valóban itt lenne az ideje. Csakhogy nekem nem ezek az agyonvakolt, ,,mindenem kintvan'' csajok jönnek be. Tulajdonképpen, nekem csak Yoongi jön be..
Yoongiról szólva, ő most nincs is itt. Nem mertek vele ellenkezni a fiúk.
Most ott lennék vele..
Semmi kedvem itt lenni! Mindenhol pia szag terjeng, alig látok ezektől a villódzó fényektől. A többiek bezzeg jól érzik magukat! Hogy lehet ezt szeretni?!
-Hé' Jiminie!-jön oda hozzám Kook rossz kedvemet látva-Baj van?
-Tulajdon képpen igen..-nézek fel rá.
-És mi?-fogja meg a vállam.
-Ezt megbeszélhetnénk kint?-állok fel a székről. Jungkook csak bólint, majd megindulunk a kijárat felé.
Az ajtón kilépve megcsap a kellemsen hideg levegő. Lassan beszívom, majd ki.
Rettenetesen izgulok. Még senkinek sem beszéltem erről.
-Szóval?-iszik bele Kooks a sörébe.
-Hàt..öhm..figyelj, én..n-nem tudom, hogy kéne..kezdenem.
-Jézusom, Chim!-nevet fel.-Nyugi!-ölel meg.
-Bocsi..-ölelek vissza.
-Nah, bökd ki hyung!
-Jólvan, jólvan!-sóhajtok.-Szóval..én szerelmes vagyok valakibe..-hajtom le a fejem.
-Oh, ki a szerencsés lány?-húzogatja perverzen a szemöldökét.
-Nem lány...-suttogom, mire Jungkook furán néz rám.
-M-mi.. Jimin, te meleg vagy?-suttogja kerek szemekkel. Lehajtott fejjel bólintok.-Ki a srác?-boxol a vállamba.
-H-e..? Nem akadsz ki?-lepődök meg.
-Dehohy..én is az vagyok.-mondja lazán.
-Tessék?!
-Hülyültem!-nevet fel az idióta viccén.-Csak oldani akartam a feszkót.-mosolyog rám.
-Istenem..-nevetek.-Szóval a srác..ő nos..Yoongi.-suttogom annak reményében, hogy nem hallotta meg.
-Jimin?
-Igen?
-Ez abszurd.-nevet ki.
-Tessék?-kerekedik ki a szemem.
-Nem lehetsz szerelmes egy haverba. Csak..testvérként szereted. Jimin, egy ennyi éves barátságból nem lesz szerelem. Hidd el, tapasztalatból beszélek.
-Én azt hittem, segítesz. Nos tévedtem!-nézek rá szomorúan.
-Basszus Jimin!-nevet fel-Ez nem szerelem.
-Igenis az!-üvöltök rá, mire meglepetésében kiejti a kezében tartott üveget. Hangos csattanással ér földet s darabjai ezer felé szóródtak. Kerek szemekkel néz rám, s szólásra is nyitja a száját, de meg sem hallgatva sarkon fordulok és elkezdek rohanni.
-Jimin!-kiabál utánam Jungkook, de figyelmen kívül hagyom.

A parkba készültem menni, de rájöttem, hogy késő éjjel senkinek sem ajánlatos.
Eszembe jutott egy , a, dormhoz vezető út, így elindultam arra.
Röpke tíz perc alatt a házunkhoz értem. A kulcsom nem kellett megkeresnem, mert direkt nem zártuk be. Lenyomom a kilincset, majd a lehető leghalkabban bemegyek. A folyosón ledobom a cipőm és a kabátom, majd feliszkolok a szobámba. Ledobom magam az ágyra, lehunyom szemeim, de álom nem jön azokra.
Vajon Jungkooknak igaza van? Nem is vagyok szerelmes Yoongiba?
Puszta barátságnál lényegesen többet érzek iránta..
De, ha mégsem vagyok belé szerelmes..
Akkor miért dobban egy nagyot a szívem mikor meglátom?
Miért áraszt el melegség, ha mosolyog?
S ,miért szorul össze a szívem, ha szomorúnak látom.
Megrázom a fejem; fölöslegesen gondolkodom ilyeneken..
-Jimin?-kopog be hozzám Yoongi, majd be is nyit. Ösztönösen mosolyognom kell álmos fejét látva. Testét csak egy fekete rövidnadrág fedte, így láthattam kissé kigyúrt hasát.
-Felkeltettelek?-nézek szomorúan a szemébe, holott semmit sem bántam meg, hisz így láthatom.
-Nem.-feleli- Csak lent voltam inni, és láttam, hogy itt van a cipőd, de a többieké nincs. Gondoltam valami baj van.-vonja fel az egyik szemöldökét.
-Nem, nincs. Csak..öhm..-próbálok magyarázkodni, ám nem jön össze.
-Csak?-ül le velem szembe törökülésben, s állát megtámasztja a csuklóján. Hatalmas erőfeszítést igényel, hogy ne olvadjak el azonnal a látványtól.
Ésszerú magyarázatot keresek, hisz nem mondhatom el neki az igazat. Vagyis csak egy részét nem..
-Hát..egy kicsit összevesztem Jungkookkal.-hajtom le a fejem.
-És ezért jöttél haza?-emeli fel mutató ujjával állam.
-Öhm..i-igen..-hebegem. Próbálok nem a szemébe nézni, annak ellenére, hogy ujja még mindig állam alatt pihen.
-Jimin..-sóhajt-Az igazat. Kérlek!-helyezi ölébe a kezét, s továbbra is kitartóan fürkészi arcom.
-Nem biztos, hogy elmondhatom.-nézek le a kezeimre, s babrálni kezdem azokat.
-Miért?-emeli fel újra fejem, ám ezúttal vállamra csúsztatja a kezét.
-Félek, hogy hogyan reagálsz..-remeg meg a hangom.
-Értem.-motyogja majd feláll az ágyamról, s elhagyja a szobám.
-Yoongi!-szólok utána,de ez őt nem érdekli. A szemem égni kezd, s egy forró könycsepp végig folyik az arcomon.-Yoongi..-suttogom könnyeimet visszanyelve.

•••Yoongi szemszöge•••

Nem erőltetek semmit, nem fontos elmondania. Bár, ez eléggé rosszul esett. Elvégre barátok vagyunk. Vagyis..részemről több, viszont tiszteletben tartom, hogy ő nem érez nálam többet mint barátság. Mint valami rossz szappan opera, esküszöm.
Halkan felsóhajtok, majd felülök az ágyamon. Kezembe temetem az arcom, s gondolkodok.
Gondolkodok Jiminen; mi lehet a baja?
Gondolkodok; talán megbántottam?
Fölösleges gondolatok, ezzel csak magamat húzom fel.
Ismét felsóhajtok.
Visszadőlök a párnámra a takarómat nyakig magamra húzom a takaróm. Az ablakom felé fordulva próbálok elaludni.

Fél óra múlva halk kopogást hallok, de nem válaszolok, hadd menjen el.
-Alszol?-suttogja Jimin miután résnyire nyitja az ajtót. Nem szólalok meg, csak erősebben hunyom le szemeim.-Szóval igen..-mondja. Hallom ahogy becsukja az ajtót, s épp nyitnám ki a szemem, ekkor hallom, hogy az ágyam felé sétál.-Sajnálom Yoongi.-ül le egészen közel a testemhez.-Remélem tudod, hogy nem azért nem beszéltem arról, mert nem bízom benned. Csak..félek, hogy.. Megutálsz? Elítélsz?-nevet kínosan.- Most szeretném elmondani, bár tudom, hogy nem hallod.-suttogja, s én egyre izgatottabb vagyok. Vajon mi lehet?-Yoongi-szívja be élesen a levegőt.-Én..beléd estem!-mondja mire nekem a szívem vadul kezd kalapálni, s melegség tölt el.-Menthetetlenül. Nem is tudom mit szerettem meg annyira rajtad..-gondolkodik el.-Talán a mosolyod. Aztán szépen lassan az egész lényed.
'Jimin mégis úgy érez mint én..'
Mocorogni kezdek, s óvatosan pislogok, mintha most ébrettem volna. Álmosan Jiminre pillantok.
-Jiminine?-suttogom halkan.
-Bo-bocsi..-dadog- nem akartalak felketeni.
-Semmi gond.-mosolygok rá halványan.
-Nem haragszol Yoongi, igaz?-kérdezi halkan, remegő hanggal.
-Nem. Csak egy valamiért.-mondom visszafolytott mosollyal.
-M-miért?-dadog szomorú arcal.
-Mert nem mondtad el előbb.-felelem. Jimin szemei kikerekednek a meglepetéstől. Halkan felnevetek, majd karjaim közé húzom a megszeppent fiút.
-Én is szeretlek!-szorítom jobban magamhoz-Szerelmes vagyok beléd Park Jimin!-nevetek fel.

                                      ~Mi Young