Instagram // Dallas Family

22/ Los Angeles

*karácsonyi különkiadás*

Hope Gilbert

-Az Isten szerelmére Cameron! Indulnunk kell a szüleimhez!-kiabáltam fel az emeletre, ahonnét Mr. Tökéletesség még mindig nem tolta le formás seggét.
-Szivem megyek már-rohant le, mire az utolsó lépcsőfokoknál megcsúszott, így leesett a lépcsőről, amiért kitört belőlem a nevetés.
Cameron szitkolózva felállt, majd felém lépkedett, és megcsókolt. Egyre mélyebben csókolt, mire felugrottam az ölébe, és összekulcsoltam a dereka körül a lábaimat. A kezeit a fenekemhez vezette, hogy megtartson, s elindult velem az emelet felé, mire hirtelen megszakítottam a csókot.
-Szivem, anyuék már várnak-nyomtam egy utolsó csókot az arcára, majd szaladtam az előszobába felvenni a bakancsomat a kabátommal.
Igaz, tél van,de itt egyetlen szem hó sem hullott. Pedig imádom a havat. Sokszor elképzeltem már,hogy a hóesésben csókolóznák Cameronnal.... hmmm,milyen szép álom.
Az előbb említett személy talpig készen állva kilépett az ajtón, és már is rohant a fekete Range Roverhez, hogy végre beszálljon az állítólagos ,,kicsikéjébe". Ez van akkor, ha a pasod jobban szereti az autóját, mint a barátnőjét. Annak a kocsinak még neve is van, basszus. A híres Miranda Annabella Dallas, azaz Cameron gyönyörű Range Roverja. Ccc.
-Jössz már?-kiabált nekem a kocsiból, mire sóhajtva felkaptam a lakáskulcsot, bezártam az ajtót, s mentem beülni az anyósülésre Cameron mellé.
Az út csöndesen telt, Cameron a rádiót nyomogatta, mert nem talált egyetlen jó adót se. Mindenhol azokat a nyálas karácsonyi zenéket adták. Kihalásztam a bazi nagy táskámból a telefonomat, s rácsatlakoztam a kocsira. A youtubera beírtam azt a dalt, amiről tudtam, hogy Cameront felvidítsa, s elindítottam.
-Ez a Him And I-nézett rám csillogó szemekkel, majd dúdolni kezdte a dalt.
-I am his, and he is mine, in the end is him and I-énekeltem tele torokból, mire Cameron elkapta a kezemet, összekulcsolta az ujjainkat, s erőssen megszorította azt.
Első karácsonyunk együtt, de már élvezem, hogy vele tölthetem. Ő nekem a drog, amiről ha leakarnák szokni, akkor sem tudok. Túlságosan is függő lettem. Nemrég kezdtünk járni az igaz, de olyan, mintha évek óta csak az övé lennék. Éreztetek már így egy fiú iránt? Csodás érzés, nemigaz?
-Min gondolkodsz?-nézett felém egy pillanatra az egyetlen szerelmem, mire elmosolyodva megráztam a fejem jelezve, hogy nem lényeges.
Negyed óra múlva megérkeztünk a szüleimhez. Cameron beállt a felhajtóra, majd mint egy uriember kinyitotta az ajtómat. Kivettük a csomagtartóból az ajándékokat, s bementünk a nagy családi házba.
-Megjöttünk-kiálltottam el magam, mire anyukám rohant is ki a konyhából, hogy a karjaiba zárjon.
A család minden tagja bevonult a nappaliba, ahol szinte a plafonig érő fenyő állt. Átnyújtottuk előzször a szüleimnek a kis borítékot, mire tátva maradt a szájuk.
-Kincsem, ez nagyon drága! Nem fogadhatjuk el ezt tőletek-nézett rám könnyes szemmel édesanyám,mire apu átkarolta őt, és nyugtatni kezdte.
-Megérdemlitek a kirándulást. Anya, ez Ausztrália! Mindig el szerettél volna menni oda. Hát itt a lehetőség!-mosolyogtam rá, s odaszaladtam megölelni őt.
Este az asztal köré gyűltünk. Mindenki elfoglalta a helyét, és enni kezdtük a finom halat, mivel nálunk ez a hagyomány. Semmi hús nem lehet az asztalon ilyenkor. Örültem,hogy a családom elfogadta Cameront, és nem hisztiztek azért, mert ő híres. Attól még ő is ember. Na meg az egyik legjobb dolog, ami történhetett volna velem,az ő volt. Ha nem írt volna rám azon a napon, nem tudnám mi lenne velem. Talán szenvednék itthon, és a szobámból ki se mozdulnék. 
A vacsora után elbúcsúztunk a szüleimtől, és végre hazafelé vettük az irányt.
-Hope, mit szólnál ahhoz, ha elutaznánk Európába egy hónapra?-kérdezte hirtelen Cameron, amikor már a házunk előtt leállt a motor.
-Imádnám! Elmehetnénk síelni, várostnézni-ragyogott fel a szemem,majd a mellettem ülőre néztem.
-Akkor csomagolj. Holnap délután indul a repülőnk Párizsba! Ott eltöltünk néhány napot, aztán irány London, majd Ausztria síparadicsoma-mosolygott, mire felsikítottam, s egy csókot nyomtam az ajkaira.
Hát nem tökéletes ez a srác?