Ha a sors úgy akarja

5.rész Sokk

Ugyan azt a fiút láttam ma, akinek neki mentem és akivel a parkban ültem. A szemei még most is gyönyörűek. Szőkésbarna haján csak ragyogott a napfény. Magas volt. És ahw... Ellie verd ki ezeket a gondolatokat a fejedből.

- Sziasztok - Köszönt hangosan Joseph. Mindenki viszonozta köszönését kivéve én.
- Ma ülésrendet fogunk változtatni. - Közölte velünk Mr.Jafferson. Bryvel rémülten néztünk egymásra.
- Ellie nem akarok el ülni mellőled. - Szomorúan mondta nekem.
- Tudom, én se Bry, de nyugi attól még egy osztályba járunk és attól még pletykálhatunk szünetekben is. - Mondtam picit mosolyogva.
- George te ülj Lisa mellé. Adam te kérlek ülj Bryanna mellé. - Bry most biztos örül, hogy az mellé ülhet aki neki tetszik. Igen Bry halálosan beleszeretett Adambe.
- Anna kérlek te ülj Mark mellé. És Joseph mivel Ellie egyedül maradt ezért kérlek ülj mellé.

- Oh, az Istenit annyira éreztem. - Motyogtam magam elé.
- Mondtál valamit? - Kérdezte tőlem Joseph.
- Nem semmit... - Egy erőltette mosolyt varázsoltam arcomra.
- Szóval Ellie. Ha már itt kötöttem ki melletted, amire nem számítottam, ezért elmondom az igazat. Nem vagyok végzős. És csak 17 éves vagyok. De esküszöm, hogy a többi dologban nem hazudtam. - Mondta nekem "mindent megbántam" arccal.
- És higyjek is neked? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Nincs más választásod! - Váltott egy komoly arckifejezésere.
- Miért nincs?
- Mert muszáj hinned nekem.
- Mit tudsz te rólam? Semmit, akkor nincs miről beszélnünk. - Emeltem fel a hangom.
- Mr. Write, kérem maradjon csendben! - Szólt rám a tanár.
- Elnézést. - Mondtam szinte alig hallhatóan.
- Sokat tudok rólad. Érdekel? - Kérdezte tőlem egy kacér mosoly kíséretében.
- Na jó! Kapsz 5 percet. - Feleltem.
- 3 éve... Én találtam rád a Green Street egyik sikátorában. Éppen hazafelé tartottam, mikor egy nagy csattanásra figyeltem fel. Láttam ahogy, egy szürke furgon elhajt. Oda mentem és megnéztem mi vagy ki az. Ott feküdtél védtelenül és ájultan. A telefonom nem volt nálam, ezért felkaptalak és a kezemben vittelek be a kórházba. - Csendben hallgattam végig Josephet. Az arcom elfehéredett, ahogy a múltamra gondoltam. Éreztem, hogy mindjárt elbőgöm magam. Ezért minden engedély nélkül felálltam a helyemről es kifutottam a teremből. A mosdó felé vettem az irányt. Berohantam az egyik fülkébe és sírásban törtem ki.

Negyed óra bömbölés után valaki kopogtatott a fülke ajtaján...